Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei

A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei 407 Az EU vízügyi politikája a fenntartható fejlődést állítja a középpontba (Starosolszky et al. 1999). A célkitűzések az egészséges ivóvízellátás, a racionális vízigények kielégítése, az ökoszisztémák megőrzése és a kockázatok megelőzése, elhárítása vagy csökkentése. A kezelendő problémák három nagy csoportja: a vízszennyezés, a vízhiányok, illetve a nem körültekintő vízhasználatok, és az emberi beavatkozások egyéb hatásai. Az alapelvek tartalmazzák a védelmet és elővigyázatosságot, a megelőzést és a károk elhárítását a keletkezés helyén, a szennyező fizet koncepciót, a költségek és hasznok mérlegelését, az integrációt, a szubszidiaritást és a nemzetközi együttműködést. A vízgazdálkodás sajátos szempontjai között megjelennek a szennyvíz-kibocsátási határértékek, vagy a befogadók (folyók, tavak stb.) vízminőségi célok szerinti szabályozása, az „övezetek" és a vízgyűjtő igazgatás fontossága. Ezek az alapelvek képezik valamennyi meglévő EU-jogszabály alapját. A megvalósítás fontos eleme a vízre vonatkozó tíz irányelv (amelyek például a felszíni vizekre, a veszélyes anyagokra, a halászatra, a felszín alatti vizekre, az ivóvizekre és a települési szennyvizek tisztítására vonatkoznak). Ezeket kapcsolódó irányelvek teszik teljessé (a szennyvíziszap elhelyezése, az integrált szennyezés megelőzése, a környezeti hatások vizsgálata stb.). A fentieken túl egyéb szabályozások sokasága igyekszik biztosítani azt, hogy „minden" vízre vonatkozó tevékenység hatását és vízigényét egységes, integrált vízgazdálkodási rendszerbe lehessen foglalni. Magyarország a leendő EU-országok első csoportjába tartozik, amely tény a következő két évtized vízgazdálkodási stratégiájának meghatározó pillére. A megállapítás még akkor is igaz, ha az EU friss vízügyi politikája — amelyet a jóváhagyott keretirányelv testesít meg (Gara-Nagy 1999, EU 2000, Somlyódy-Hock 2000) — és a direktívák is minden bizonnyal számos módosításon fognak keresztülmenni. Az EU Keretirányelv központi gondolata a felszíni és felszín alatti vizek ,jó állapotának" biztosítása, egységes környezeti és vízgyűjtő-területi szabályozási keretbe illesztve. A célok tartalmazzák az ökoszisztémák védelmét, az ivóvízellátást és a gazdasági szektorok vízellátásának fenntartását, valamint az árvizek és a szárazságok hatásainak csökkentését. A keretirányelvet erős integráló törekvés jellemzi: a különböző vizek együttes védelme, a mennyiség és minőség integrálása, a szennyezések csökkentésének kombinált megközelítése (vízminőségi célállapotok, megelőzés és az emisszió csökkentése révén), a pontszerű és diffúz terhelések szabályozása, valamint az egyéb környezeti elemekkel való hatások figyelembevétele. A keretirányelv főbb elemei és jogintézményei a következők: — Vízgyűjtő, illetve részvízgyűjtö körzetek területi kijelölése, a felszíni vizek ezekhez történő hozzárendelése, megfelelő igazgatás létrehozása; — A jó állapot elérése az intézkedési program (lásd később) megalkotásától számított hat éven belül; — A pont- és nem-pontszerű szennyezések, vízkivételek, továbbá az emberi beavatkozások hatásainak becslése; — A vízhasználatok elemzése és a költségek számbavétele vízgyűjtőkre; — Ivóvízbázisok kijelölése, és a környezeti követelmények meghatározása; — Védett területek (ivóvízbázisok, üdülési célra kijelölt, tápanyagokra érzékeny és természetvédelmi területek stb.) számbavétele;