Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei

406 Somlyódy László A nagytérségi vonatkozások is fontosak és kívánkozik a probléma dunántúli-középhegységi keretbe történő illesztése. Milyen mértékű a visszatöltődés? Meddig tart? Lesz-e befolyása a megoldásra? Várható-e a források visszatérése? Az Altal-ér problémájának megoldása természetesen nem országos feladat, azonban az arányos helyi szerepvállalás melletti központi támogatás jogos igény. Ehhez, úgy tűnik, ma még hiányzik a megfelelő lobbizás. Az Altal-ér vízgyűjtőjén a különböző kezelői, tulajdonosi, használói stb. jogok kaotikussága tapasztalható. Ez a legjobban az Öreg-tó esetében mutatható be. A tóval kapcsolatban elsősorban a tó tulajdonosának (az állam), kezelőjének (Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság), illetve a halászati joggal rendelkezőnek vannak jogosítványai. Tata Város Önkormányzata az Öreg-tó fölött jogilag csupán természetvédelmi hatóságként rendelkezik (a tó helyi természetvédelmi terület), viszont Tata városa az elsőrendű elszenvedője a tavat ért szennyezések hatásainak. Évente 1—2 milliárdos nagyságrendűre becsülhető az a bevételkiesés, amit a tó fürdésre való alkalmatlansága okoz. A megoldás a különböző résztvevők összefogását igényelné. A közös megoldás érdekében egy szervezetet hozhatnának létre, amelynek célja egy kidolgozandó cselekvési terv megvalósítása. A megoldásnak technikai, pénzügyi és intézményi feltételei vannak. A meglévő szervezetek közül ilyen integráló szerepet játszhat például az Altal-ér Vízgyűjtő Helyreállítási Szövetség, vagy a tatai önkormányzat. Hátrány mindkét esetben jelentkezik: egyrészről előbbi nem rendelkezik a tófenntartáshoz szükséges anyagi eszközökkel, míg a másodiknak nincsen befolyása az Öreg-tó feletti vízgyűjtőre. Az országban sok ilyen példa van - a rehabilitációs feladatok óriásiak. 3. A jövő vízgazdálkodásának további stratégiai pillérei 3.1. Gazdasági átmenet és hatásai A gazdasági átmenet sokoldalúan befolyásolta a korábbi vízgazdálkodást, amely vissza nem térő állapotnak tekinthető. A vízdíjak számottevően emelkedtek, a vízhasználatok pedig visszaestek. A korábbi túlterhelt vízi közmüveket felváltották az alulterheltek. Csökkent a műtrágya és az egyéb kemikáliák használata. Az ipar és a mezőgazdaság változásaival együtt járt a pont- és nem-pontszerű emissziók csökkenése és sok folyó vízminőségének javulása. Utóbbiakhoz hozzájárult a szomszédos kelet-közép-európai országok hasonló átalakulása, amely a külföldi eredetű szennyezések mérséklését idézte elő. A gazdaság élénkülése és az ipar viszonylag gyors megújulása 1995-től a GDP növekedéséhez vezetett. A gazdaság fejlődése meghatározó a vízgazdálkodás szempontjából is, hiszen az elkövetkező évtizedek beruházási igénye óriási, a működtetési terhek pedig növekednek. A mezőgazdaság területén a szerkezetváltás játszik döntő szerepet: ez jelöli ki a vízgazdálkodással szembeni jövőbeni igényeket és ily módon — számos más területtel összhangban - az öntözés és belvízrendezés fejlesztési pályáit.