Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei
384 Somlyódy László 13,5xl0 9m 3/év volt. A két adat összevetése mutatja a gazdasági változás óriási szerepét és az előrejelzés nehézségeit. Sosem tételezhetjük fel, hogy megvalósított terveink egész élettartamuk alatt változatlan körülmények között működnek: jó a rugalmasságot és az illeszthetőséget szem előtt tartani. A készletek kihasználtsága országos átlagban viszonylag alacsony (a Tisza-völgyben kedvezőtlenebb) és az elmúlt tizenöt év során számottevően csökkent. A jelenleginél magasabb, „reális" igények a jövőben is kielégíthetők lesznek (Simonffy 2000). A tározás tenné lehetővé, hogy a hasznosítható készlet nagyobb legyen, mint a kisvízi hozam. Értéke kicsiny, mintegy 500 millió m 3/év és alig fejleszthető. A tározási lehetőségek nagy része Trianon után a határon kívülre került. Jelentős tartalékok találhatók Szlovákiában és Romániában, de mindenekelőtt Ukrajnában. Összességében, vízhiány országos és Duna-, valamint Tisza-völgy léptéken még augusztusi viszonyokat feltételezve sem fordulhat elő. A megállapítás nem feltétlenül érvényes a kisebb vízgyűjtőkre (és az Aljold felszín alatti készleteire). Ezeken a kisvízi szélsőségek és a felszíni vizek egyenlőtlen területi eloszlása (amelyet például a km folyószakasz/km 2 terület vízfolyás sűrűségi paraméter kis értéke jellemez) hatásai erősebben jelentkeznek és 100%-hoz közeli kihasználtság is előfordulhat (Simonffy 2000). 1.6. Vízminőség Az ország folyóinak vízminőségét nagymértékben a külföldről belépő vizek állapota határozza meg. 1997-ben a vízminőséget a gazdasági recesszióból és emisszió csökkenéséből származó javuló trend és az európai normáknak megfelelő ötosztályos minősítési rendszerben (ahol I. a legjobb és V. a leggyengébb minőségű kategória) általánosságban a II—III. osztály jellemzi (Hock 1998, Alföldi et al. 1999). Ezen belül a Tisza vízrendszere valamivel rosszabb állapotban van mint a Dunáé. Az országba belépő vizek minőségét a szennyvíztisztítási programok előrehaladása (Németországban, Ausztriában és részben Szlovákiában) és a kelet-közép-európai országok gazdasági recessziója befolyásolja. A nagy folyók vízminősége a nagy hígulás következtében elfogadható, és V. osztályú minőség kizárólag olyan kisebb vízfolyásokon jelentkezik, amelyek nagyobb városok tisztítatlan, vagy csak részben tisztított szennyvizeinek befogadói. Komponens családonként, a „rossztól" (V. osztály) a kedvező felé haladva a sorrend: mikrobiológia (tisztítatlan szennyvizek), tápanyagháztartás (nagy a külföldi eredetű hányad), oxigénháztartás, egyéb paraméterek, szerves és szervetlen mikroszennyezők. A mikroszennyezök alacsony szintje örvendetes tény, mutatja az ipari emissziók viszonylag kis szerepét sok korábbi szocialista országhoz viszonyítva. Állóvizeink és tározóink többsége (Balaton, Velencei-tó, Fertő tó, Tatai-tó, Kiskörei tározó) az eutrofizálódás (túlzott tápanyag-feldúsulás) következményeit mutatja, ha nem is azonos mértékben. A Duna — hasonlóan az európai nagy folyókhoz - szintén algásodik, de a gondok kevésbé súlyosan jelentkeznek, mint tavak esetében.
