Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei

A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei 385 A felszín alatti vizek minőségének romlása a pontszerű és diffúz terheléseknek (kommunális eredetű és állattartó telepek, illetve műtrágya és egyéb kemikáliák használata), továbbá a természetes eredetű elemek megjelenésének (például az arzén, amely Békés megyében különösen magas szintet ér el) tudható be. A leggyakoribb gondot a vas, mangán, nitrát, ammónia, oldott szerves anyag okozza, elsősorban az Alföldön. A parti szűrésű vízbázisok és karsztvizek állapota általában jó, de ezek a készletek igen sérülékenyek. A mélységi vizek többnyire tisztítás nélkül felhasználhatók. A talajvízről sommásan azt szokás mondani, hogy országszerte olyan mértékben elszennyeződött, hogy legfeljebb öntözésre alkalmas. Ez azonban alapvetően a települések környezetére, a korábbi mocsarak nagy sótartalmú területeire és az elnitrátosodott hegyperemú völgyekre vonatkozik. Részletes felmérések nem állnak rendelkezésre, és csupán azt lehet sejteni, hogy az utóbbi évtized visszafogott agrokemikália használata jótékony hatással volt a vízminőségre. 1.7. Vízellátás és csatornázás A közműszolgáltatás jelenti a víz és az emberek legszorosabb, mindennapos kapcsolatát. A víz az emberi élet egyik meghatározó tényezője, amelyet azonban a többség tudatosan nem érzékel. A vízügyi szakemberrel szemben a társadalmi csoportok „vizes" reakciói nem állnak össze rendszerbe és vízgazdálkodási szempontból számos belső ellentmondást is magukba foglalnak. Például az utolsó évek két makro vízpolitikai ügye: a bős-nagymarosi vízlépcső kérdése és az árvíz (Szlávik 2000b) ugyan nagy társadalmi indulatokat keltett, azonban a vízgazdálkodás e kiemelt elemeivel kapcsolatos vélekedések csak rendkívül lazán kapcsolódnak a vízhasználattal, a víz értékével kapcsolatos napi cselekedetekhez. A kérdéskör behatóbb vizsgálatára 1998 nyarán ezerfős reprezentatív kérdőíves felvételt végeztünk (Tamás 1999a). A vízi világ a megkérdezettek 65-70%-a szemében a nemzeti örökség része, és jóval több mint a fele számára a szépség forrása is. A gazdasági lehetőség felismerése és az erőforrás szemlélet az iskolai végzettséggel nő, és a nagyvárosokra jellemző. A személyi hasznosítás megítélése eléggé egyenletes (kevésbé fontos, mint a gazdasági lehetőség). A víz és a nyaralás kapcsolatának felmérése egyértelmű „vízpártiságot" mutat. A vízdíjakat a minta többsége magasnak tartotta (az energia- és a gázszolgáltatások megítélése még negatívabb). Ugyanakkor Budapesten a víz és az energia árát egyformán kedvezőtlennek tartják. A községekben a kérdéskör megítélése kedvezőbb, ami utal a települési „vízpolitika" lehetőségeire is. A felmérések szerint az idősek véleménye sokkal kedvezőtlenebb, mint a fiataloké (azaz a korszerkezet változásával a meglévő feszültségek egy része feloldódhat). A megkérdezettek több mint 70%-a tudatosan takarékoskodik a vízzel: a „közjószág" mára áruvá vált. A szemlélet változását mutatja, hogy a takarékoskodást nem felvállalni nem divat. A folyamatot a meglévő infrastruktúra műszaki adottságai és a szolgáltatások rugalmatlansága (az energiaszektorhoz viszonyítva a verseny és a differenciált árak hiánya) korlátozza. A takarékosság magas a főiskolai-egyetemi végzettségűeknél (tudatosság és lakásszerkezet), a nyolc általánosnál kevesebbel rendelkezőknél (objektív víz- vagy forráshiány) és a nagyvárosokban. A főbb takarékossági fonnák a locsolás és autómosás