Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

1. füzet - Szlávik L.-Ijjak I.: A magyar vízgazdálkodás jellemzése (Eurowater)

A mag

\'

ar vízgazdálkodás jellemzése (EUROWATER) 33 védekezési tevékenység finanszírozásának megfelelő rendjét. A védekezési költségeket és a fejlesztési forrásokat az államnak kell fedeznie, beleértve a hitelek felvételéért vállalt garanciákat is. Új alapokra kell helyezni az árvízvédelem és a természetvédelem kapcsolatát — a lehetőségek szerint törekedni kell az ökológiai követelményeknek megfelelő árvízvédelem alkalmazására (hullámterek használati zónáinak kialakítása, a területhasználatok összehangolt átértékelése, zöld folyosó program stb.) Ugyanakkor a folyóhasznosítás más formáit a természetvédelmi szempontokkal egyenlő elbírálásban kell részesíteni. Továbbra is szükséges az árvízi helyzetek és árhullámok hidrometriai-hidrológiai észlelésé nek, a riasztásnak és az előrejelzésnek, valamint az ái-vízvédekezés informatikai kiszolgálásának a továbbfejlesztése. Az árvízi riasztás és előrejelzések megbízhatóságának növeléséhez módszertani, alkalmazási technológiai fejlesztések szükségesek. A védelmi müvek fejlesztését, előírt méretre való kiépítését követően is számolni kell a magas, tartós árvizekkel, ezért szükséges a védekezési anyagok, eszközök, módszerek és szervezési technológia fejlesztése (Szlávik 2000, Váradi—Szlávik 2000). 3.2. Síkvidéki vízrendezés Magyarország területének körülbelül egynegyede olyan mélyfekvésü, sík terület, amelyről természetes úton nem folyik le a víz. A síkvidéki vízrendezés célja az ezeken a területeken összegyülekező, hóolvadásból és esőkből, valamint feltörő talajvízből keletkező elöntésektől, a belvizektől való mentesítés. Azokat a területeket, amelyekről mesterséges létesítmények vezetik el a vizet, belvízvédelmi rendszernek nevezik. Ezek száma 85, összes kiterjedésük 44 510 km

2. A rendszerek állami kezelésű ficsatornákból ( 11 600 km) és szivattyútelepekből (815 m

3s

_

1 ), továbbá társulati és önkormányzati csatornákból (17 900 km), valamint szövetkezeti és magáncsatornákból (kb. 13 000 km) állnak. A meliorált mezőgazdasági területen 1500 km

2-t dréneztek. Az utóbbi években Magyarországon — a gazdasági rendszerváltás részeként—jelentős mértékű tulajdonosi átrendeződés zajlott. Ennek talán legizgalmasabb vízügyi vetülete a mezőgazdaságban lezajlott tulajdonváltás. A magyar mezőgazdasági termelés — az ország földrajzi adottságainak megfelelően - hol a vízfölösleggel küzd, hol pedig a termeléshez szükséges minimális víz sem áll rendelkezésre. A belvizes időszakokban évente átlagosan mintegy 1000 km

2 terület kerül elöntés alá, de a belvízzel elöntött terület egyes különösen nedves években elérheti a 2-3000 km

2-t, sőt ennél többet is. Ez — a megváltozott tulajdonszerkezet következtében - a magángazdaságoknál sok család termelését ellehetetlenítheti és tönkremenetelükhöz vezethet. Megnőtt tehát a mezőgazdaság vízkár-érzékenysége. Ugyanakkor a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény a kizárólagosan állami tulajdonban lévő müvek körét szűkítette (Váradi 1995). így jelentős azoknak a vízügyi létesítményeknek a köre, amelyek kezelése, karbantartása, üzemelése jelenleg nem képezi sem az állam, sem az önkormányzatok, sem pedig a magángazdák feladatát. E vagyoni kör kezelői, fejlesztési feladatai feltétlenül indokolják a nagy hagyományú, bevált struktúrájú vízgazdálkodási társulatok újraszervezését, érdekeltségi alapon.