Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

1. füzet - Szlávik L.-Ijjak I.: A magyar vízgazdálkodás jellemzése (Eurowater)

34 Szlávik L—

Ijjas I. Ugyanakkor ez a problémakör az állam szerepvállalásának újraértékelését is felveti, vagyis a kizárólagos állami feladatok maradéktalan ellátásának anyagi fedezete az együttműködő üzemi, üzemközi (társulati) és állami rendszer működőképességének alapvető feltétele. A síkvidéki vízrendezésben legfontosabb az elmaradt fenntartási munkák elvégzése, a védelmi rendszerek működőképességének helyreállítása, valamint a létesítmények tulajdonviszonyainak tisztázása. 3.3. Hegy- és dombvidéki vízrendezés A hegy- és dombvidéki vízrendezés célja a kisvízfolyásokon levonuló árhullámok levezetése, s ezzel a településekben és a mezőgazdasági területeken az elöntésből keletkező helyi vízkárok elhárítása, ill. csökkentése, továbbá a vízgyűjtőn a talajerózió megakadályozása (a vízmosások megkötésével és egyéb műszaki, valamint agrotechnikai eljárásokkal). Az előírások szerint a vízfolyások medrét lakott területen az átlagosan 30-100 évenként előforduló árhullámok, míg külterületen a 4—10 évenként előforduló árhullámok kiöntés nélküli levezetésére kell méretezni. Magyarországon 103 hegy- és dombvidéki vízgyűjtőt tartanak számon. A kisvízfolyások összes hossza 56 900 km, ebből 1500 települést több mint 1800 kisebb patak szel át, amelyek belterületi szakaszának hossza mintegy 6000 km. Az állami kezelésben lévő 5429 km kisvízfolyás 80%-a kiépült, 20%-a rendezetlen. Árhullámaik csökkentésére 164 millió m

3 összes térfogatú tározó-kapacitás szolgál. A kiépített medrek a külterületen az átlagosan 3—10 évenként, belterületen a 30-50 évenként előforduló árvizeket képesek elöntés nélkül elvezetni. A vízfolyások közül 5429 km-t az állami vízügyi szolgálat, 14 915 km-t a vízgazdálkodási társulatok és a települési önkormányzatok tartanak fenn. A hegy- és dombvidéki vízrendezésnél előtérbe kell helyezni a tájba illő műszaki megoldásokat, a természetes anyagok alkalmazását. Fejleszteni kell az erózióvédelmet. 3.4. Vízerő-hasznosítás Magyarország elméleti vízerökészlete mintegy 10 TWh. Ennek 91%-át három fő folyó: a Duna, a Tisza és a Dráva adja. Ezen belül a Duna vízerőkészlete jelenti az országos készlet 72%-át. A fennmaradó 9% vízerökészlet felét két folyó, a Hernád és a Rába, míg a másik felét 338 kisvízfolyás vízereje teszi ki. A kisvízfolyások műszakilag hasznosítható vízerökészlete 46,6 MW elméleti teljesítményt és 320 GWh/év energiatartalmat képvisel. Ennek közel 80%-át —35 MW/255 GWh-54 kisvízfolyás potenciális vízereje teszi ki. Magyarországon a vízenergia hasznosítás története évszázadokkal ezelőtt kezdődött. Az első tételes vízjogi szabályok a vízimalmokhoz fűződtek. A múlt század végén még több mint 22 000 „vízikerék" működött az országban. (Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ez a Trianon előtti Magyarország területére vonatkozó adat.)