Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
1. füzet - Szlávik L.-Ijjak I.: A magyar vízgazdálkodás jellemzése (Eurowater)
A mag \' ar vízgazdálkodás jellemzése (EUROWATER) 31 Az árvízvédelmi töltések, s az azokat keresztező különféle műtárgyak (pl. zsilipek) állapota az utóbbi években észrevehetően romlott. Fenntartásukra az 1980-as évektől kezdődően az állami költségvetésből — reálértékben - egyre kevesebb forrás jutott. Különösen a Tisza-völgyi, kötött talajból épített töltések állékonysága csökkent, ugyanis a hosszantartó, mintegy évtizedes száraz időszak hatására a töltések erősen megrepedeztek. Az ország árvízvédelmi töltésein 1200 olyan veszélyes állékonysági mutatójú, lokálisan gyenge, egyenként 50-200 m hosszú szakaszt ismert, melynek árvízvédelmi biztonsága nem megfelelő, ezen belül 257 olyan szakasz van, amely sürgős beavatkozást igényel. A védvonalakat számos építmény (zsilip, csöátvezetés stb.) keresztezi (számuk 2364 db), amelyek között vannak 80-100 évesek, rendkívül gyenge műszaki állapotúak is. A keresztező építmények mindentől függetlenül különös figyelmet érdemelnek, de a régi építmények egyébként is potenciális veszélyforrást jelentenek. Jelenleg 54 műtárgy sürgő s javítást, beavatkozást igényel. Hazánkban az árvízvédelem — a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi törvény értelmében - ott, ahol kettőnél több települést véd a védmű. az állam feladata és ezek a müvek az állam kizárólagos tulajdonában vannak. E müvek kezelője, karbantartója a területileg illetékes vízügyi igazgatóság. Az árvízvédekezés irányítása és nagyrészt végrehajtása is az állami vízügyi szervezetre hárul. Erre a feladatra 4000 fö áll rendelkezésre. Rendkívüli védekezés esetén 5-35 ezer fö közerö mozgósítására is szükség lehet, ahogyan ez az 1998-2000. évi Tisza-völgyi árvizeknél történt. Az árvízvédelmi művek tervezésének műszaki alapja a mértékadó árvízszint. Ez egy deklarált, számított árvízszint, amelynek biztonságos elviselésére a műveket méretezni kell. A jelenlegi előírást egy 1997. évi miniszteri rendelet tartalmazza. Az előírás szerint a mértékadó árvízszint általában az átlagosan 100 évenként előforduló ( 1 "Zoos valószínűségű) árvízszint. A Duna Budapest alatti szakaszán az eddig előfordult legmagasabb árvízszint, Budapest, Győr, Szeged és az algyői olajmező magas fokú biztonsága érdekében az 1000 éves visszatérési idejű árvízszint a mértékadó (Hollandiában például az 1250 éves visszatérési idejű árvízszint a mértékadó). Magyarország természetföldrajzi — vízrajzi helyzetéből fakadóan — az EU átlagot jelentősen meghaladó állami szerepvállalásra van szükség a vízkárok elleni védelemben, ill. az ilyen jellegű létesítmények fejlesztésében. A vízkár-elhárítási fejlesztések és a megbízható védettség szintjének elérése a gazdaság-fejlesztés alapvető infrastrukturális feltételei. Az árvizek előfordulása a magyarországi folyókon nem rendkívüli esemény — ez a folyók vízjárásának természetes sajátossága. Árvizek voltak és lesznek - ezekkel együtt kell élni. Az árvizek önmagukban nem jelentenek katasztrófahelyzetet, csak a töltésszakadás következményei minősülnek annak. Egyes hazai folyókon számolni kell az árvízszintek emelkedésével, az árhullámok levonulását jellemző hidrológia paraméterek változásával, részben az újabb és újabb hidrometeorológiai szélsőségek előfordulása, részben pedig a hegyvidéki és a hazai, döntően sík- és dombvidéki vízgyűjtő területeken végzett emberi beavatkozások hatásának eredőjeként. A magyarországi árvízvédelmi rendszer struktúrája nagyrészt adott, az árvízvédelmi fejlesztéseket ez determinálja. Alapvetően meghatározó az, hogy a védelmi rendszer gerincét a közel 4000 km árvízvédelmi fővédvonal alkotja, amelyeknél a fejlesztés, a rekonstrukció, a karbantartás elengedhetetlen. Egyes folyókon további lehe-
