Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
2. füzet - Ujfaludi László: Felszín alatti víztartók szivárgási együtthatójának becslése elektromos mérések alapján
306 Ujfaludi László sótartalmú vízzel telített szemcsés közetek F elektromos formatényezöje és n hézagtérfogata között az alábbi összefüggést adja meg: F=an~ m, (12) ahol a — a pórusgeometriára jellemző tényező, m — a cementáltsági tényező (m = 1,8...2,0 konszolidált üledékekre, m = 1,3 laza üledékes közetekre). Az elektromos formatényező (F) definíciója Archie (1942) szerint a következő: = (13) Р/ ahol p a és p/-a folyadékkal telített kőzetminta, ill. a kitöltő folyadék fajlagos elektromos ellenállása. (Az a index jelentése: apparent = látszólagos.) A minta ún. belső (intrinsic) formatényezöje: Fi = Pa Р/ /Р Г>° ami, akkor érvényes, ha a kőzetszemcsék pórusait igen nagy vezetőképességű (kis ellenállású) folyadék tölti ki. A két alaktényezö közötti különbség oka nyilvánvalóan a felületi vezetés, amely kis vezetőképességű pórusfolyadék esetén jelentős. Pfannkuch ( 1969) a felületi és a térfogati vezetés leírására fizikai alapokon nyugvó modellt dolgozott ki. Feltételezése szerint a folyadékkal (elektrolittal) telített szemcsés közegben lévő három különböző típusú elektromos ellenállás: a folyadék ellenállása (Rf), a szilárd szemcsék ellenállása (R s z) és a határfelületi réteg ellenállása (R s) egymással párhuzamosan kapcsolódik. Az eredő ellenállás a párhuzamos ellenállások kapcsolásának szabálya szerint: H+bi Ugyanez a megfelelő vezetőképességekkel kifejezve: K = Kf+K s z + K s, (15) ahol К/ — a folyadék, K s z — a szilárd szemcsék, K s — a felületi határréteg vezetőképessége (utóbbit általában felületi vezetés néven említik). A minta effektív felülete (a pórusok felülete) Bear (1972) szerint: A f=nAP' 2 ahol A a minta teljes felülete, T a tortuozitás, n a hézagtérfogat. Analógia alapján a szilárd mátrix effektív felülete: A s^A(\-nyf'sz ahol /—a minta valódi hossza, l s z-a szilárd anyagon átmenő elektromos áramvonalak hossza.
