Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Ujfaludi László: Felszín alatti víztartók szivárgási együtthatójának becslése elektromos mérések alapján

Felszín alatti víztartók szivárgási együtthatójának becslése elektromos mérések alapján 3 307 A modell egyik alapfeltevése, hogy a belső formatényező, valamint a hézagtérfogat és a tortuozitás között Cornell-Katz (1953) (in: Pfannkuch 1969) összefüggése érvényes: пТ A vezetőképességek pedig a következőképpen írhatók fel: (16) K = kj\ Kf= kf-/> K-k —• KSZ К-k % ahol k, kf, k

s

z - a teljes minta, a folyadék és a szilárd mátrix fajlagos vezetőképessége (Q~' cm1); k

s—a fajlagos felületi vezetőképesség (Q

_

1); S

p — a fajlagos felület (cnr

1); /' — a folyadékban (pórusokon) átmenő áramvonal hossza. A ( 15) egyenletbe a vezetőképességeket beírva kapjuk: Fi . k

s

: 1-й 1 +т F

a kf и / \ У \ У és innen a látszólagos formatényező (Pfannkuch 1969): F a = Fi 1 + k

s

z l-л (V л L V у 'As + kj

p (17) A (17) egyenlet nevezőjének második tagja a szilárd szemcsék, harmadik tagja a felületi réteg vezetését fejezi ki. Ha a szilárd szemcsék anyaga tökéletes szigetelőnek tekinthető, vagyis k

s

z = 0, akkor az egyenlet az alábbi, egyszerűbb alakban írható: F

a = Fi (18) Az Sp fajlagos felület kifejezhető, ha az összes többi paraméter ismert; ekkor a К szivárgási együttható az (5), vagy (6) egyenlet alapján számítható. A k

s felületi vezetés számításához Pfannkuch a (10) Bikerman-íomwxMt ajánlja. 2. Terepi empirikus kapcsolatok Az 1960-as évek végétől a figyelem az elektrokinetikai jelenségek terepi alkalmazásai felé fordult. A probléma - igen pragmatikusan - a kővetkezőképpen fogalmazható meg: Vajon meg lehet-e becsülni a víztartó rétegek К szivárgási együtthatóját tisztán elektromos terepi (esetleg laboratóriumi) mérések alapján? A kérdés ilymódon való felvetése mögött valójában gazdaságossági szempont