Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Hankó Zoltán: Gondolatok a Duna Szap és Szob közötti szakaszának fejlesztéséről

292 Hankó Zoltán giai cél-állapotnak kell majd a döntö szót kimondania. Ezt tükrözi a magyar törvényhozás jelenlegi álláspontja is, amit számos országgyűlési határozat, sőt a XL/1992. számú vízügyi törvény is tanúsít. 3. A folyógazdálkodás legfőbb módszereiről A folyógazdálkodás mindenkori eszköze (módszere) a lefolyás szabályozása, pl. — folyószabályozás esetén - az 1 % valószínűségű kisvíz és az 1 % valószínűségű árvíz (mértékadó kisvízi és árvízi lefolyás) közötti tartományban. Az 1%-os jelző azt jelenti, hogy a kérdéses lefolyás hosszú idö átlagában, az átlagosan 100 évenként egyszer várható vagy az annál kisebb kisvíz, illetőleg a 100 évenként egyszer várható vagy az annál nagyobb árvíz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tárgyévi, mértékadó kisvizet (vagy árvizet) a következő évben ne követhetne egy hasonló kisvíz (vagy árvíz), mert a hasonló folyamatok igen gyakran csoportosan jelennek meg (mint ahogy az ösi egyiptomi mondás szerint a hét szűk esztendőt követheti a hét bő esztendő; s a valószínűségi érték csak igen hosszú idő átlagában bekövetkező gyakorisággal vehető egyenlőnek, ami tehát nem zárja ki a csoportos előfordulás lehetőségét). A kisvíz illetőleg az árvíz — elvben — mérhető mind vízállásban, mind vízhozamban, azaz mind a két, legfontosabb hidrológiai jellemző segítségével (az idősoroknak azonban meg kell felelniük az egyöntetűség/homogenitás, a függetlenség/independencia és a jellemzöség/reprezentativitás feltételeinek, hogy a matematikai, statisztikai módszerek alkalmazhatók legyenek; az első kettő statisztikai módszerekkel minősíthető, a harmadik felhasználói judicium tárgya, s ezért különleges figyelmet érdemel). A természeti és a társadalmi célok kielégíthetősége a szabályozott lefolyás mellett többnyire megkívánja a lefolyás stabilitását is. Ez —elsősorban-stabil medret jelent, azaz azt az igényt testesíti meg, hogy a meder (egyik évről a másik évre) egy meghatározott mértéken túl ne változzon (illetőleg tartósan ne változzon egyazon irányban). Ez ugyanis a feltétele annak, hogy valamely természeti vagy társadalmi célt szolgáló létesítmény a jövőben ugyanolyan vízellátást, illetőleg vízvédelmet kapjon, mint a múltban kapott (ahogy megtervezték, megépítették). Tekintve, hogy a folyó olyan, mint egy élő organizmus, ezért a szabályozott, stabil lefolyás csak folyamatos karbantartással/felújítással biztosítható. Minthogy a honfoglalás táján, egy évezreddel ezelőtt, sőt már korábban is, már a naturális folyógazdálkodás kezdő korszakában elkezdtünk (elődeink elkezdtek) beavatkozni a Kárpát-medence folyóinak életébe, a karbantartást/felújítást, illetőleg a növekvő igényekhez igazodó fejlesztést már soha nem lehet abbahagyni. A Szap és Szob közötti Duna-szakasz közép-szakasz jellegű (meghatározó, főbb vonásaiban), de egyes részei (egyes időszakok) ettől eltérő jellegűek is lehetnek, mint pl. a Szap és Gönyü közötti rész (1811-1791 fkm), ami a XX. század első felében még feltöltődő (alsó szakasz) jellegű volt, s csak a század második felében fordult át a folyamat közép- illetőleg felső szakasz jellegűvé az emberi (folyó-szabályozási) beavatkozások nyomán (azaz megindult a meder degradációs folyamata). Az átalakulás még napjainkban is tart, bár minőségi változás következett be a folyamatban 1992 óta, amikoris a Szlovák Fél (egyoldalú döntésével) üzembe helyezte a dunacsúny-bösi üzem-