Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Hankó Zoltán: Gondolatok a Duna Szap és Szob közötti szakaszának fejlesztéséről

290 Hankó Zoltán vízállások esetén is érezteti hatását, amit az árvízi meder feltöltődési tendenciája csak mérsékelni tudott, de megszüntetni nem. Az alsó, a nagymarosi szelvényben a kisvízi meder jelentékeny degradációja még árvizek esetén is érezteti hatását (mert az árvízi szelvény részaránya ebben a szelvényben sokkal jelentéktelenebb, mint a felvízi szelvényben). Végső konklúzióként valószínűsíthető, hogy Rákóczi megállapítása, miszerint a meder túlkotrása az elsőrendű oka a kisvízi felszíngörbe süllyedésének a vizsgált Szap (1811 fkm) és Szob (1708 fkm) közötti Diwa-szakaszon, nem vitatható. 2. A folyógazdálkodásról A történelmi fejlődés során a folyószabályozásnak (pontosabban a folyókkal való gazdálkodásnak, egyszóval a folyógazdálkodásnak) négy stációja ismerhető fel (OMFB 1983/— a folyó természetes állapota; — a naturális folyógazdálkodás; — az ármentesítésen és a meder-szabályozáson alapuló folyó- és (árterület)terület-gazdálkodás; — a folyó csatornázása, mint a folyógazdálkodás legfejlettebb formája. A folyó természetes állapotában a természet erői határozzák meg a lefolyási viszonyokat, s ennek megfelelően a folyó szabadon alakítja medrét, éspedig — a felső szakaszon, ahol a (görgetett) hordalék-mozgató képesség meghaladja a meder ellenálló képességét, a meder berágódik (jelentékeny hordalék-(el)szállítás mellett); — a közép-szakaszon a (görgetett) hordalékmozgató képesség - hosszú idő átlagában - megegyezik a meder ellenálló képességével, s így a vízfolyás (többnyire) a saját allúviumában kanyarogva a medrét ismételten átrendezi, s annyi (görgetett) hordalékot szállít el, mint amennyi felülről a szakaszra érkezik; — az alsó szakaszon a (görgetett) hordalékmozgató képesség kisebb, mint amenynyi a felülről érkező hordalék elszállításához szükséges lenne, ezért a hordalék egy része kiülepedik, a medret feltöltve, új meder kialakítását kényszeríti ki. Ez az ún. fonatos mederformáció a „delta torkolat" jellemző formációja. A szakasz-beosztás nem jelent feltétlenül hossz-szelvénymenti sorrendet is, az egyes rész-szakaszok jellege a helyi adottságok függvényében alakul, s a változás ugrásszerű is lehet. A naturális folyógazdálkodás annyiban tér el a folyó természetes állapotától, hogy az ember - tudatos beavatkozással - az árvizeket ún. fokok kialakításával a szükségleteinek megfelelően tereli ki a mederből az ártérre (a víz áradása során, a természetes övgátak átvágásával vagy azok természetes nyílásain), és a szétterült vizet az öblözetek alrendszereiből torkok vezetik vissza a folyó medrébe (az apadás időszakában, a természetes övgátakon lévő természetes nyiladékokon, vagy ember készítette átvágásokon). Említésre érdemes, hogy a fok és a torok - helyileg - egybe eshet. E beavatkozás célja kettős: egyrészt a pangó vizek felfrissítését szolgálja az ár-