Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Rákóczi László: A Duna-meder sorsa Szap és Szob között

276 Rákóczi László való kombinálás útján. Az eddigi mérési adatok szerint ugyanis a legtöbb keresztszelvény medre egyszerre tartalmaz kavicsos és homokos sávokat. A görgetett hordalékhozamot tehát sávonként lehetne számítani más-más, az ott adott mederanyagra legmegfelelőbb programmal. A Parker-modell alkalmazását megkönnyítheti, hogy a mederanyag-minták elemzésére, a páncélozódás egyes fázisainak felismerésére kész, kipróbált hazai eljárás áll rendelkezésre (Rákóczi 1979). Bármilyen típusú numerikus modell alkalmazásához az alábbi — egyébként is igen időszerű — adatbeszerzés szükséges: - A vizsgált teljes folyószakasz medrének részletes felmérése (olyan sűrűségű szelvényezéssel, vagy akkora felbontóképességű felvétellel, hogy gázlók helyszínrajzi és magassági adatai mérhetők, a kotrási gödrök még meglévő nyomai pedig felismerhetők legyenek). - A mederpáncél kifejlődése, felszakadása és újraképződése szempontjából jellemző vízállás/vízhozam idősorok kiválasztása. - A meglévő vízállás-vízhozam összefüggések felülvizsgálata és javítása. - A meglévő vízhozam-hordalékhozam összefüggések felülvizsgálata, esetleges kiegészítése és javítása. - A lebegtetett és a görgetett hordalék szemcseösszetételének meghatározása a fö mérceszelvényekben. - A mederanyag mintázása a VO szelvényekből a Vízrajzi Atlaszban kijelölt függélyekben, a minták szemcseösszetételi görbéinek előállítása és változásaik vizsgálata céljából. Amennyiben a részletes mederfelvétel azt bizonyítaná, hogy egyes gázlóküszöbök legmagasabb koronaszintje két VO szelvény közé esik, a tetőpontok környezetéből is mederanyag mintát kell venni a gázló alakjától függően 3—5 pontban. - Az egész szakaszra kiterjedő vízszintrögzítés megismétlése legalább 3-4 évenként, de nagyvizes időszakok után soron kívül. 6. Összefoglalás A Szap—Szob közötti 105 km hosszú Duna-szakasz az elmúlt mintegy 35 évben számos jelentős mederváltozáson esett át különböző emberi beavatkozások következtében. A 60-as évek közepétől 1991-ig akkora térfogatú homokos kavicsot kotortak ki erről a folyószakaszról a csehszlovák és magyar szervek, amelyet a Duna még az osztrák szakaszon szállított görgetett hordalék eredeti, 1960-ban érkezett mennyiségével sem tudna pótolni belátható időn belül. Röviddel a főleg ipari célú mederkotrások megszűnése után üzembe helyezték a dunacsúnyi vízlépcsőt, amelynek duzzasztási határánál lerakódik az érkező maradék görgetett hordalék is. A bösi alvízcsatorna a Dunába való visszacsatlakozása alatt 1992 és 1994 között többszázezer m

3 meder- és partanyagot mosott ki (becsült érték). A Felső-Duna esetében egészen szokatlan mennyiségű és szinte pontszerű hordalékterhelést a folyó lassú mozgású zátonyok alakjában dolgozza fel, amelyek 8 év alatt mintegy 20 km-t megtéve Gönyű térségéig jutottak.