Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Rákóczi László: A Duna-meder sorsa Szap és Szob között

A Duna-meder sorsa Szap és Szob között 275 folyószakasszal kapcsolatban, a jövőben, egy helyesen kalibrált és mérési adatokkal igazolt numerikus modell birtokában gyorsan lehet különféle hatástanulmányokat készíteni. így például a jövőben szükségessé váló hajózóút javító kotrások, mellékágak bekapcsolása az élö vízfolyásba (revitalizáció), sarkantyú-sorozat építése, mesterséges páncél kialakítása, stb. már a tervezési fázisban ellenőrizhetővé válnak, várható hasznuk pedig összevethetővé a költségekkel. Hazánkban ilyen „bejáratott" medermorfológiai numerikus modellek kavics meder esetében jelenleg még nincsenek, pedig kifejlesztésük/alkalmazásuk személyi feltételei megvannak. A fizikai és a numerikus modellezés összehangolásának hazai nehézségeire Starosolszky (1996) nemrég hívta fel a szakmai közvélemény figyelmét. Sajnos, a görgetett hordalékszállítás és a mederalakulás numerikus modellezésével alig foglalkoztak kutatóink és az első ilyen próbálkozások is a 80-as években folytak (.Bognár-Bakonyi-Rákóczi 1986, V1TUKI 1987, Bognár-Rákóczi 1988). Felzárkózásunk annál is kívánatosabb és sürgetőbb, mert éppen a jelenleg vizsgált Duna-szakasz teljes hosszában határfolyó Szlovákiával és egymás tudta, sőt tervszerű együttműködése (közös adatbázis létrehozása, tapasztalatcsere, a feladatok megosztása, stb.) nélkül nem lehet igazán sikeres a modellezési munka sem. Gondolni kell arra is, hogy egy esetleges újabb folyami környezeti hatástanulmány készítése ma már elképzelhetetlen hidroökológiai, numerikus modellezés nélkül (Rákóczi 1999). A saját számítógépi program kifejlesztésének fáradságos és időigényes munkája nagyrészt megtakarítható kész és a mederváltozások számítására is alkalmas folyami hidraulikai programcsomag(ok) beszerzésével. Ezek eléggé költségesek, de nem elérhetetlenek. Mindenesetre számítani kell arra, hogy még a legjobb programot is kisebb-nagyobb átalakítással kell alkalmassá tenni a hazai hidrológiai/hidraulikai adottságok melletti használatra. Ebből az következik, hogy egy kész programcsomag sikeres alkalmazása is kizárólag a hidraulikai modellezésben már jártas szakemberektől várható. Az adott Duna-szakasz morfológiai szimulálásánál a legnagyobb nehézséget az okozhatja, hogy a görgetett hordalékszállítás számítására is alkalmas matematikai modellek általában homokmedrek esetére készültek és nem képesek a kavicsmedrú vízfolyások morfológiai szempontból talán legfontosabb folyamatának, a mederpáncélozódásnak a leírására. Mint említettük, ez a jelenség a kavics anyagú medrek természetes védelme a túlzott mértékű kimosódás ellen. A Sza/?-Szob közötti Duna-meder végig alkalmas szemösszetételű a páncélozódás kifejlődésére. Különösen érvényes ez a gázlótetőkre, amelyeket a kisvizek az említett helyi esésnövekedések miatt folyamatosan koptatnak és az eközben fellépő szelektív erózió fokozatosan elszállítja a finomabb szemcsefrakciókat a meder felszínéről. A visszamaradó durvaszemú „burkolat" mindaddig lefékezi, sőt megállítja a további kopást, amíg az áramlás hordalékmozgató ereje a páncélt alkotó szemcsefrakciók mozgatására alkalmas nem lesz (például áradáskor). Apadás idején a mederpáncélozódás újra megindul. A vizsgált folyószakasz mederváltozásainak sikeres numerikus modellezése tehát csak akkor remélhető, ha a program a fenti folyamatot kielégítő pontossággal képes leírni. Parker (1990) eljárása erre a feladatra alkalmas, azonban csakis homokfrakciók nélküli kavicsanyagok esetén. A kérdés valószínűleg megoldható, esetleg egy másik, a homokanyagú görgetett hordalékhozam számítására szolgáló programmal