Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Rákóczi László: A Duna-meder sorsa Szap és Szob között

Vízügyi Közlemények, LXXXII. évfolyam 2000. évi 2. füzet A DUNA-MEDER SORSA SZAP ÉS SZOB KÖZÖTT DR. RÁKÓCZI LÁSZLÓ A Duna Szap-Szob közötti szakaszának hordalékszállítását és mederalakulását elsősorban a hidrológia oldaláról közelítjük meg. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a vízfolyások hordalékszállítása és az alluviális folyómedrek azzal ok-okozati összefüggésben lévő megváltozása a legjobb példa a hidrológia és hidraulika elválaszthatatlan kapcsolatára. A lebegtetett hordalékszemcsék leülepedését, vagy a meder felszínén nyugvó szemcsék mozgásának kezdetét ugyan a hidraulika törvényei szabják meg, azonban a hidrológia adja meg az előbbi jelenségek előállásához szükséges lefolyási viszonyokat, azok időbeli alakulását és sorrendjét. A hidrológiai szemlélet elengedhetetlen feltétele annak, hogy a vízépítő mérnök felismeije és mindig szem előtt tartsa a hordalékmozgás természeti folyamat jellegét. Ezt a folyamatot nemcsak a folyószabályozási beavatkozások, vagy a mederbe épített műtárgyak változtatják meg, hanem a mederkotrások, illetve a főmeder vizének elterelése, majd visszavezetése is. Ez utóbbi két beavatkozás hatásaival foglalkozunk, kizárólag a hordalékszállítás és a medermorfológia szempontjából. A vizsgálandó Duna-szakasz kiválasztását az indokolta, hogy a Duna Bős felé terelt vize Szapnál érkezik vissza a főmederbe, míg a Rajka—Szap közötti „felhagyott" szakasz víz- és hordalékjárása 1992 óta gyökeresen megváltozott, természetellenesen lecsökkent. Az alsó határ, Szob mellett szólt, hogy eddig terjed a közös magyar—szlovák Duna-szakasz, tehát a helyszíni adatgyűjtés, a további kutatások, valamint a szükségessé váló vízépítési beavatkozások is közös feladatot jelentenek. A címben szereplő „sors" szó pedig arra utal, hogy a vizsgált folyószakasz hordalékszállítását és mederalakulását az osztrák és német vízgyűjtőn az utóbbi fél évszázadban végrehajtott beavatkozásoknál jóval nagyobb mértékben befolyásolták az ipari célú mederkotrások, valamint az említett elterelés. 1. A vizsgált Duna-szakasz hordalék-utánpótlása A Duna hordaléka németországi és ausztriai felső szakaszán túlnyomórészt görgetett kavics, amelynek részaránya a folyam teljes hordalékszállításában a 60-as években még 10-20% között változott (Kresser 1964/ A Kárpát-medencébe lépve a vízfelszín esése és ezzel együtt a Duna hordalékmozgató képessége jelentősen mérséklődik, így a görgetett hordalék jelentős része lerakódik a főmederben és az ágakban. Bár a meder kavicsos jellege a vizsgált szakaszon végig megmarad, a görgetett hordalék részaránya 5% alá, sőt az 1% közelébe süllyed (1. ábra). A kavics szemnagysága lefelé haladva fokozatosan csökken, azonban a homokos kavics meder Szap és Szob között szinte mindenütt alkalmas építőipari célra, elsősorban betonadalékként. A kézirat érkezett: 2000. VII. 4. Dr. Rákóczi László oki. mérnök, a műszaki tudomány kandidátusa, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (VITUKI Rt., Budapest) ny. tudományos tanácsadója.