Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Illés L.-Konecsny K.: Az erdő hidrológiai hatása az árvizek kialakulására a Felső-Tisza vízgyűjtőben

168 Illés L.—Konecsny К. 1. A vizsgálatok időszerűsége A vízgyűjtők területi lefolyását és a mederbeni levonulást egymásra is ható bonyolult tényezőrendszer befolyásolja. Ezek közül, a legjelentősebb az éghajlat (csapadék- léghömérséklct—párolgás), de a lefolyási tényezőre és annak időbeni alakulására hatnak: a domborzat, földtani szerkezet, talaj, növényzet stb. is. A természetes vízforgalmat egyre növekvő mértékben befolyásolják az emberi beavatkozások, olyanok, mint: a területhasználat mértéke és jellege, melioráció, folyószabályozás, víztározás, vízhasználatok, vízkár-elhárítási beavatkozások stb. A hatótényezők közül tehát csak az egyik a növényzet és ezen belül az erdő térbeni, időbeni és minőségi változása. Az erdő vízháztartást alakító szerepének elemzése - a Felső-Tisza-vízgyűjtő esetében — elsősorban az árvízi lefolyás alakulása szempontjából fontos. Egy-egy nagyobb közfigyelmet keltő árvíz levonulása után, mind a közvélemény, mind a szakma részéről felmerül a kérdés: mi váltotta ki, mely tényezők alakították föbb jellemzőit. Az utóbbi évek nagy tiszai árhullámai kapcsán egyre gyakrabban hangzott el, hogy a kiváltó tényezők sorában fontos szerepet játszott a mértéktelen erdöirtás. Ezekre a felvetésekre a szakmának korrekt, elfogadható magyarázatot kell adnia. Nem kevésbé fontos az erdők szerepének elemzése az árvízvédelmi fejlesztési stratégiák megalapozásához. Nem közömbös hogyan vélekedünk az erdőgazdálkodás árvízszinteket alakító hatásairól, vízlefolyást alakító szerepének lehetőségeiről és korlátairól. Ha helyes válaszokat adunk ezekre a kérdésekre, megalapozottabb árvízvédelmi fejlesztési terveket dolgozhatunk ki, és hosszútávú stratégiánk egyik fontos eleme lehet az erdőgazdálkodás. Már a reformkorban felfigyeltek az erdő lefolyásmódosító hatására. Beszédes József ( 1786-1852) szerint „Hazánkban folyóink ágyainak irtóztató elzátonyositását nem egyébnek, mint az erdők folyóink partjairól, s völgyek meredek oldalaiból történő kipusztitásának lehet tulajdonítani." (Ihrig—Károlyi-Károlyi—Vázsonyi 1973). Kvassay Jenő (1850— 1919) már árnyaltabban fejtette ki véleményét az erdők lefolyásmódosító hatásáról: .ylmint kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az összes hidraulikai tudomány nem lenne képes a Tiszavölgy hegyi erdőségeinek elpusztulásából eredő bajokkal és veszedelmekkel megközdeni, éppúgy vérmes reménység volna az, ha pusztán az erdősítés által akarnók az összes bajokat megszüntetni." (Csath-Deák—Fejér—Kaján 1998). A XX. század második felében is voltak hazai kutatások az erdő hidrológiai szerepével kapcsolatban (Hazslinszky 1976, Salamin 1980), söt a témában tudományos konferenciát is szerveztek (Dobos 1980, Führer 1980, Kecskés 1980, Madas 1980,). A külföldi vízgyűjtőterületeken lévő erdők kiterjedésének és állapotának változásaival kapcsolatos információk nem, vagy csak szórványosan álltak rendelkezésre. Áttörést jelentett az 1997-ben Ungváron, majd 1999-ben Nyíregyházán megtartott ukrán-magyar erdészeti és vízügyi konferencia és a 2000-ben magyar—román—ukrán együttműködésben elkészült „Erdőgazdálkodás és a vízháztartás kapcsolata a Felső-Tisza vízgyűjtőjén" című tanulmány. Az erdő hidrológiai szerepének megítélése jelenleg sokrétű. Például, egyes ukrán ökológus-kutatók szerint (Fodor I.-Fodor Z. 19,94), a mind gyakoribb árvizek keletkezésében elsősorban az ember a vétkes. Véleményük szerint a múltban Kárpátalja hegységeinek, erdőinek és rétjeinek növényzete szivacsként szívta magába a csapadékot, s később egyenletesen szivárogtatta a mellékfolyókba és onnan a Tiszába a ta-