Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

727 Ember nézőpontjából alighanem jelentős) beavatkozások elkerülhetetlenek. (Ebbe a kategóriába tartoznak a Hozzászóló által említett vízvédelmi, környezetvédelmi intézkedések is.) Mindezekre támaszkodva jelenti ki a tanulmány, hogy a fenntartható fejlődés nem utópia! De ez - az előbbiek szerint — nem feltétel nélküli deklaráció! A tanulmány Szerzői egyetértenek a Hozzászólóval, hogy — egyebek között — a vízminőség-védelem problémáinak megoldása is szükséges (bár nem elégséges) feltétel a fejlődés fenntartásához. A szükséges politikai döntéseket azonban - valószínűleg — nem a zöld mozgalmak érzelmek vezérelte megnyilvánulásai, hanem a természeti szükségszerűség fogja kikényszeríteni, ahogy ezt maga a Hozzászóló is megjegyzi. Ezen a helyen kell megemlíteni, hogy a hozzászólás második bekezdésének elején a Hozzászóló valamit félreértve tulajdonított a tanulmánynak egy súlyosan hibás kijelentést. A tanulmány ugyanis nem a hasznosítható édesvízkészletet minősítette nem jelentősnek, hanem azoknak a beavatkozásoknak a (globális) mértékét, amellyel a véges készlet az Ember számára kielégítő módon felhasználhatóvá válik (a tanulmány utolsó fejezetében az utolsó előtti bekezdés). A tanulmány Szerzői egyetértenek a Hozzászólóval atekintetben, hogy várhatólag az Emberiség meg fogja várni a környezet-pusztulás azon szintjét, amikor a Föld természeti készleteinek felújítása parancsoló szükséggé válik. Az Ember(iség) története ugyanis nem a prevenciós beavatkozások története, hanem sokkal inkább az utólagos reparációké. Ez nem jelenti azt, hogy a Szerzők ne helyeselnék a Hozzászólónak a vízminőség-szabályozás prevenciós megoldására irányuló javaslatait. A tanulmány Szerzői a jövőt illető optimizmusukat azzal látják alátámasztottnak, hogy az emberiség hosszú fejlődése során mindig és mindenhol megtalálta fennmaradásának, fejlődésének lehetőségét biztosító megoldást. Lehet, hogy az időzítés nem volt mindig optimális, a megoldás módja nem volt a leggazdaságosabb, az alkalmazás helye nem volt a legcélszerűbb, de az eredmény — vitathatatlanul - pozitív volt, hiszen ma már több, mint hat milliárd ember él a Földön.