Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXXI. évfolyam 1999. évi 4. füzet KÖNYVISMERTETÉS DR. STELCZER KÁROLY: A VÍZKÉSZLET-GAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIAI ALAPJAI Egyetemi tankönyv. Kiadja az Eötvös Loránd Tudományegyetem Eötvös Kiadója (1088 Budapest, Puskin u. 11-13.). Megjelent Budapesten 2000-ben. B/5 formátum,... oldal, 105 ábra, 68 táblázat, 3 függelék. A könyv megjelenését „Az oktatás és a gazdaság kapcsolatainak erősítése" témájú HU-94.05 számú PHARE Program támogatta. 114 éve, hogy Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter 1007/1886. ein. sz. rendeletével 1886. május 1-én - a hasonló francia intézmény után Európában másodikként — felállította az egységes hidrológiai szervezetet, a Vízrajzi Osztályt. Létrejöttének igényét a XIX. század második felében pusztító, sok emberéletet követelő és nagy anyagi károkat okozó árvizek sürgetöleg vetették fel. A Vízrajzi Osztály életre hívása elsősorban Péch Józsefnek, a vízügyi szolgálat kiemelkedő mérnökének, ill. Herman Ottó neves természettudós, országgyűlési képviselő aktív tevékenységének volt köszönhető. Az 1886. január 27-i országgyűlési vitában Herman Ottó szólalt fel először és szállt síkra a „rendszeres kutatás és vizsgálat szükségessége mellett, mely speciális feladatául tűzi ki azt, hogy Magyarország hydrographiáját a rendszeres inductio alapján fejlessze, összehasonlítás alapján, s a cosmicus okokat is tekintetbe véve használhatókká tegye". A víz az élet egyik alapvető eleme. A víz szerepe az emberiség történetében a fejlődéssel együtt növekedett és lényegesen változott. A pusztító árvizek, az élet feltételeit megszüntető szárazságok világjelenségek. Magyarország földrajzi helyzete és vízrajzi adottsága megköveteli a vízzel való fokozott és körültekintő gazdálkodást, a víz ellen és a vízért való állandó küzdelmet. Az évezredes harcban jelentős eredményeket értünk el a vizek kártételei ellen. Kiépültek az árvízvédelmi töltések, a belvízlecsapoló és az öntözőcsatornák, azonban az ország felszíni és felszín alatti vízkészletének gazdaságos felhasználásában, ésszerű hasznosításában még nagyobb összefogásra, a természet vízháztartásának, a vízjárás sajátosságainak részletes megismerésére van szükség. Közismert, hogy Magyarország a felszíni vízhálózat szempontjából különleges helyzetben van. A felszíni vízkészlet 96%-a a környező államokból érkezik. Árvizek idején felgyorsulva, akadályokat nem ismerve, kisvizes időszakban viszont csak annyi, amennyit szomszédaink nem használnak el. A vízminőség területén talán még kedvezőtlenebb a helyzet — a vízgyűjtő felső részéről érkező szennyezések ellen védtelenek vagyunk. Egyetlen ésszerű megoldást a nemzetközi együttműködés kínál. A hidrológiai jelenségek sokrétűsége és államhatárt nem ismerő kiteijedése különben is megkívánja a nemzetközi kapcsolatokat, a nemzeti és a nemzetközi tudományos és