Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
4. füzet - Kisházi Péter Konrád: Izotópos sűrűségmérők kalibrálásának minőségcentrikus új eljárása
666 Kisházi Péter Konrád A béléscsöves méréseket követően a mintatartó edényt ki kell üríteni (a talajt ki kell lapátolni). A kiürítés alkalmával a 0,3 és a 0,4 m mélységekből legalább l-l víztartalmi mintát kell venni. Valamennyi mérési adatot és a víztartalmi minták azonosító jeleit jegyzőkönyvezni kell. Vízben történő mérés esetén elegendő l-l mérési pont felvétele. Mérési pontonként 16-16 mérést kell végezni. 4. A mérési adatok kiértékelése A mérési adatok értékelésénél az egy-egy ismert térfogatsürüségre vonatkozó mérési sorozatokból észlelési mélységenként elhagyjuk a legkisebb és a legnagyobb értékeket, majd meghatározzuk a mérési sorozatok átlagimpulzusait. A víztartalmi minták átlagait szintén kiszámítjuk. Valamennyi térfogatsúlyra és mérési esetre (azaz lapszondára, béléscső nélküli és béléscsöves mélyszondára) vonatkozóan képezzük a redukált impulzus értékeket: redukált impulzus= Imp( 1+0,0012w) A kalibrálási egyenlet alakja: p = W mP ulzu s О + o,ooi2w) Szabatos regressziószámítás útján meghatározzuk a térfogatsürüség-redukált impulzus pontpárok regressziós paramétereit. A regressziószámítás során exponenciális regressziót kell alkalmazni. A kapott állandókat („b" és „m"), a korrelációs tényezőt és a standard hibát a kalibrálási jegyzőkönyvben kell rögzíteni. 5. Az ismertetett eljárás alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai Az alkalmazási tapasztalatok ismertetése előtt tisztázást igényel egy formai eltérés. A kalibrálási összefüggést szigorúan véve a p = be m x alakú összefüggéssel írható le, ahol a „b" és „m" konstansok, az pedig a nedvességtartalomtól függő, redukált impulzusszám. Ismertetett eljárásunkban viszont a p = bm x alakú regressziót alkalmazzuk (itt az > rx" szintén függvénye a ,,w"-nek). Ha megfontoljuk, hogy az e m kifejezés eredménye konstans szám, könnyen belátható a p = be™* és a p = bm x függvényalakok azonossága, tehát a kalibrálási képlet egzakt. Az eljárást először 1997-ben alkalmaztuk, igaz akkor még némileg egyszerűbb formában és alacsonyabb («=8, illetve a lapszonda esetében n-5) kísérletszámmal hajtottuk végre. A lapszondás kísérletek alacsonyabb számosságának az volt az oka, hogy a mérést végrehajtó akkori technikai személyzetet talajmechanikai feladatokkal ideiglenesen megbízott, egyéb területekről átcsoportosított kollégák alkották. Ezzel együtt imponáló korrelációjú eredmények születtek, hiszen a korrelációs tényező 0,9996 és 0,99 közötti volt. Más oldalról szemlélve eredményeinket, kedvezőtlenebb volt a kép, hiszen a számított és a mért eredmények különbségének szórása, vagyis a közelítés
