Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Kisházi Péter Konrád: Izotópos sűrűségmérők kalibrálásának minőségcentrikus új eljárása

Izotópos sűrűségmérők kalibrálásának minőségcentrikus új eljárása 667 hibája 0,02-0,06 kg cm3 között adódott. Igaz, a 0,02 kg cm"

3-es szórás igen jó pontosságotjelent, de a mélyszondákra adódott 0,05 és 0,06 kg cm3 már kevésbé tekinthető szerencsésnek. Végül be kell látni, akár kicsi volt a szórás, akár nem, még mindig túl kevés kísérlet állt az eredmények mögött. Mindezek ellenére az így nyert kalibrálási paraméterekkel használtuk eszközeinket, mert a hagyományos módszerhez képest még mindig megbízhatóbb egyenletekhez jutottunk. A bemutatott eljárás első igazi próbája az 1999. március-áprilisi kalibrálás volt. Korábban 0,6 m magas edényt használtunk, de most a peremzavarok minimalizálásának céljából 0,3 m-rel magasítottuk kalibrálóedényünket. A mérésekhez homokot, agyagot és csapvizet használtunk. Néhány mérést ki kellett zárni az értékelésből és homok helyett agyaggal meg kellett ismételni, mert a viszonylag nagy nedvességtartalom miatt a hézagok nem tudták kötött vízként megtartani a vizet, ami a szemcsék felületéről részben leválva, az edény alsó részében szabad fázisban helyezkedett el, ezáltal pedig inhomogénné vált a minta. Tapasztalatunk szerint homokból, homokos kavicsból nem érdemes 10%-nál magasabb víztartalmú mintát készíteni. Nagyon fontos a talaj egyenletes tömörítése, amit lapszondával lehet és kell ellenőrizni. A lelkiismeretes bedolgozás jelenti a mérés kritikus fázisát. Egy mérőcsoport (három fö) egy kalibrálóedénnyel dolgozva naponta egy mintát tud előállítani és kimérni. Amennyiben még egy edényt beállítanak, akkor ugyanez a személyzet két mintát tud előállítani és végigmérni, de ennél nagyobb teljesítmény már nem érhető el, illetve ekkor már fizikailag erősen igénybe vannak véve a csoport tagjai. Munkánk során az izotópos tevékenység céljára rendszeresített 0,5 mm ólomegyenértékü védökötényt és védőkesztyűt használjuk. Mivel a mélyszondával végzett mérés során a szonda ólomtartóból történő kiemelése és a szonda fúrólyukba juttatása közötti időtartam kritikus fázist jelent, hiszen ez alatt az idö alatt az izotóp sugárzása a levegőn át szinte akadálytalanul szóródik a tér minden irányába, tehát fokozottan káros, ezért a szondát 10 mm vastag ólomcsőbe húzzuk és abban szállítjuk a fúrólyukhoz. Az 1999. március-áprilisi időszakban végzett mérési eredményeinket a 2. ábra szemlélteti. Az w=15 kísérletet követően mindhárom esetben gyakorlatilag azonos statisztikai paramétereket kaptunk. A korrelációs tényező £=0,998, míg az eltérések szórása ст=0,019 kg cm3 volt. Hogy ez a szórás megfelelő-e, vagy pedig nem, tekintsük át az eljárás hibájaként a méréstechnikában szabványosan alkalmazott 2cr alapulvételével elkészített /. táblázatot. A táblázat szerint, max. ±2 százalékpontos tömörség-meghatározási hiba adódik, ami viszont teljes mértékben elfogadható, hiszen nem haladja meg az egyéb mérések hibaszintjét, emellett tisztában kell lenni azzal, hogy a vizsgált anyag inhomogén. A kapott összefüggések időben változóak, ezért csak korlátozott időtartamon belül használhatók. Szokásos, 60 év körüli felezési idejű sugárforrást feltételezve ez az időtartam 1 év akkor, ha nem követjük számítással a radioaktív preparátum lebomlását és több év akkor, ha követjük. Hogy konkrétan mit is jelent a több év, az attól függ, mennyire szabályos a bomlási folyamat, illetve hogy milyen megbízhatóan ismeijük a felezési időt.