Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Magyarics András-Pomogyi Piroska-Pék Tibor: A Kis-Balaton védőrendszer kialakítása, működésének eredményei

634 Magyarics A.Pomogyi P.—

Pék T. na/év, ±55%-ról 2514 tonna/év, ±40%-ra). Ennek részben az az oka, hogy az Ingói-Berek alatti Za/a-szakaszon érvényesül a saját rész-vízgyüjtőről származó lebegőanyagterhelés hatása is, valamint az, hogy ezen a folyószakaszon a javuló fényklíma következtében ismét erősödik a planktonikus elsődleges termelés, így nő az alga-eredetü lebegőanyag koncentrációja is (KÜM Labor 1997). 4.2.5. A KBVR be- és kilépő szelvényeinek összfoszfor forgalma. Az ÖP hozam (IV. táblázat) Zalaapátinál 20 év átlagában 73 tonna/év, ±44% (min.: 20, max.: 150 tonna/év) volt. 1988-tól fokozatosan és jelentős mértékben csökkent a KBVR-t érö ÖP terhelés is, ami a műtrágya-felhasználás drasztikus csökkenése mellett a Zalaegerszegen 1992-ben üzembe lépett kémiai foszfortalanító hatásának tulajdonítható. A Hídvégi-tó üzembelépése előtt, 1976-85 között, 8 év átlagában a zalaapáti ÖP hozam 92 tonna/év (±31 %) volt. Ez az érték a szárazabb időjárás következtében már 1992-86 között jelentősen csökkent (átlagosan közel 20%-kal — IV. táblázat). 1993—97 között a Zalaapátinál becsült ÖP terhelés további közel 50%-kal csökkent, átlagosan 41 tonna/évre (±44%). Természetesen az 1994—96 közötti vízhozam-emelkedéssel többé-kevésbé párhuzamosan a Hídvégi-tó ÖP terhelése is nőtt. A Hídvégi-tó üzembelépését követő 12 év alatt a Zalával átlagosan 61 tonna/év (±49%) ÖP terhelés érte az I. ütem területét, ugyanakkor átlagosan 36 tonna/év (±43%) hagyta azt el, azaz az átlagértékeket tekintve, mintegy 40%-a visszamaradt a területen. Ugyanakkor szignifikáns különbség van az 1986—92 között a Hídvégi-tóból elfolyó ÖP-hozam (40 tonna/év, ±38%), valamint az 1993—97 közötti időszakban elfolyt átlagos ÖP-hozam (30 tonna/év,±39%) között. A nagyvizes években nőtt a Hídvégi-tóból elfolyó ÖP tömege is (IV. táblázat), ami részben visszavezethető a lebegöanyag-hozamoknál tárgyalt tartózkodási idő csökkenésre is. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Hídvégi-tó 12 éves működése során csak a Zalaapátinál becsült terhelésből mintegy 428 tonna ÖP terhelés érte az I. ütemet, amelyből közel 300 tonna a tározótérben maradt. Ez a Hídvégi-tó területén a Balatonhoz hasonlóan egyfajta „belső" terhelést okoz (Istvánovics 1997). Ezt a KBVR tervezése során figyelembe vettük: a rendszer bizonyos mértékig „időnyerés" céljából készült, azért, hogy a Zala vízgyűjtőjéről a BVFP-ben meghatározott intézkedések végrehajtásáig a lehető legkevesebb tápanyagterhelés éije a Balatont. Fenékpusztánál a Hídvégi-tó üzembelépése előtt hasonló (86 tonna/év, ±21%) volt az ÖP hozam mint Zalapátinál, majd 1986-tól 1992-ig jelentősen csökkent (55,4 tonna/év, ±29%). Az Ingói-Berek üzembelépését kővetően, 1993-97 között a zalaapáti (44 tonna/év, ±44%), ill. a fenékpusztai (42 tonna/év, ±44%) Zala-szelvény ÖP hozama gyakorlatilag megegyezett (IV. táblázat). 4.2.6. A KBVR input-output szelvényeinek foszfát—foszfor hozama. A zalaapáti PO4-P hozam a KBVR létesítése előtt (1985-ig) átlagosan 40 tonna/év, ±36%, míg ebben az időszakban a Balatonba átlagosan 43 tonna/év jutott be (IV. táblázat). Az éves vízhozamhoz, ill. az összfoszfor hozamhoz hasonló módon, 1988 és 1992 között jelentősen csökkent mindkét szelvény foszfát—foszfor hozama is. A zalaapáti csökkenésben az ÖP-hez hasonló módon szerepet játszott a szárazabb időjárás, a zala-