Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
4. füzet - Magyarics András-Pomogyi Piroska-Pék Tibor: A Kis-Balaton védőrendszer kialakítása, működésének eredményei
A Kis-Balaton védőrendszerének kialakítása, működésének eredményei 635 egerszegi foszfortalanító üzembelépése, valamint a műtrágya-felhasználás jelentős mérséklődése is. Az egyes hatások arányát külön—külön nem tudjuk értékelni, mivel ilyen irányú célvizsgálatok ebben az időszakban nem történtek. A fenékpusztai hozamcsökkenésben 1988-tól jelentős szerepe volt a Hídvégi-tó üzembelépésének. 1986-87-ben, az üzembelépést követő első két évben ez a hatás mérsékeltebb volt, részben az újonnan elárasztott területről való kioldódás, részben pedig az 1997. évi árvíz következtében. A Hídvégi-tó rendkívül jó P0 4-P visszatartását igazolja, hogy 1988-tól a Balatonhidvégnél becsült hozam 5 tonna/év alatt maradt, de kisvizes időszakban 2 tonna/év körüli volt, annak ellenére, hogy Zalaapátinál lényegesen tágabb határok között változott a terhelés (IV. táblázat). Az Ingói-Berek részleges üzembe helyezését kővetően 1993-97 között jelentősen nőtt a zalaapáti és a fenékpusztai Zala-szelvények PO4-P hozama. Ez részben a nagyvizes időszak hatására következett be, de az utóbbi szelvényben érvényesült az IngóiBerek területéről való kioldódás hatása is. Mindez visszavezethető arra, hogy ez a terület az elmúlt mintegy 100 év során a Zalától és más vizfolyásoktól gyakorlatilag elzárt, „pangóvizes" terület volt. Ez alatt az idő alatt alakultak ki a mocsári (főként nádas) növénytársulások a korábban már ismertetett magas szervesanyag-tartalmú (főként tőzeg) talajokon. A területen található tőzegtalajok jellemzője, hogy az évszázados mineralizációs folyamatok következtében felvehető P : felvehető N arányuk kb. 2:1 (Pomogyi 1995, 1996a), azaz felvehető P-ben viszonylag gazdagok. A hozzáférhető P-koncentráció viszonylag magas szintjéhez hozzájárul, hogy a magasabb rendű növényzet legnagyobb hányada a vegetáció-periódus végén a területen marad, jórészt könnyen bontható formában, így a dekompozíció során a felszabaduló tápanyagok a víz tápanyagszintjét emelik. Hasonló jelenségre kell számítani a II. ütem további részének elárasztását követő első években is. 4.2.7. A KBVR be- és kilépő szelvényeinek össznítrogén forgalma. Az ÖN hozam (IV. táblázat) Zalaapátinál 330-1200 tonna/év között változott (sokévi átlag: 716 tonna/év, ±38%). Fenékpusztánál a Hídvégi-tó beüzemelése (1985) előtt szignifikánsan, mintegy 40%-kal nagyobb volt, 650-1350 tonna/év között változott (átlag: 975 tonna/év, ±21%). 1985-87 között, a nagy vízhozamú években nagy volt az ÖN hozam is mindkét szelvényben, de a Hídvégi-tó üzembelépését követően kezdetben lényeges különbség nem volt közöttük (Fenékpusztánál az utolsó 12 év átlaga 681 tonna/év, ±38%). A Hídvégi-tó területén lejátszódó erös N-kötés következtében a befolyó vizekkel szállított ÖN terhelésen túlmenően légköri eredetű terhelés is éri a rendszert, ezért az ÖN hozam Balatonhidvégnél elérheti, esetleg meg is haladhatja a zalaapátit. Az Ingói-Berek területén jelenleg nem folyik lényeges N-kötés, ezért az elfolyó víz össz.-N tartalma alacsonyabb, mint a befolyóé (az 5 év átlagában 342 tonna/év a befolyó átlagosan 588 tonna/év értékkel szemben). 4.2.8. A KBVR be- és kilépő szelvényeinek nitrát—nitrogén forgalma. A NO3-N hozam (IV. táblázat) Zalaapátinál 172-682 tonna/év között változott (átlag: 348 tonna/év, ±39%). Fenékpusztánál a Hídvégi-tó beüzemelése előtt szignifikánsan nagyobb
