Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Szlávik Lajos-Galbáts Zoltán-Kiss Attila-Kisházi Péter-Rátky István: A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere és a Kisdelta szükségtározó

A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere... 581 (3) A Kisdelta szükségtározó. Kiépítéséhez a Fehér-Körös jobb oldali töltésének 2+530-2+600 tkm szelvényei között célszerű a megnyitási helyet kialakítani (12. ábra), amelynek hidraulikailag optimális paraméterei: küszöbszint: 88,60 m В.

f. bukókorona hossza: 70,00 m. Az 1995. évihez hasonló hidrológiai helyzetben a szükségtározó akkor használható ki optimálisan, ha megnyitására 20 órával a Remetére elörejelzett tetözést megelőzően kerül sor. Későbbi megnyitás esetén Kisdelta szükségtározó önmagában nem lenne képes biztosítani a megkívánt árvízszint-csökkentést. Az 1981. évihez hasonló helyzetben legalább 16 órás időelőny kell a hatékony árapasztáshoz. Mivel ennek feltételei azonban nincsenek meg. A szakértők megállapították, hogy a Kisdelta tározó önmagában nem képes biztosítani a megkívánt árvízszint-csökkentést. (4) Védekezés a Gyula—Sarkad közötti út melletti lokalizációs védmúvel. A változat alapgondolata, hogy a gyula-sarkadi országút meglévő töltését használnák fel tározótöltésként (12. ábra). A tározótér a közútig húzódna, viszont meg kellene építeni az úttöltés magasságát növelő szögtámfalat a lokalizáció céljára. A közlekedési szempontok miatt max. 89,65 m В.

f. koronaszint lenne kialakítható. A tározótérhez a Fehér-Körös jobb oldali töltés 2+530-2+600 tkm szelvényei közötti, 89,70 m В.

f. küszöbszinttel kiépített 70 m hosszú megnyitási hely lenne optimális. A számítások szerint ez a változat az 1995. évi árvízzel egyező helyzetben korlátozott időelőnnyel, az 1981. évivel egyező helyzetben viszont egyáltalán nem lenne képes a kitűzött árapasztási célok teljesítésére. 4.2. A kiválasztott fejlesztési változat Az árvízi szükségtározás egyes fejlesztési változatait a 12. ábrán foglaltuk össze. Valamennyi esetben különösen fontos szempontként szerepelt a folyót keresztező négy híd biztonsága, vagyis azok a megoldások kedvezőtlennek ítélhetők, amikor valamely híd alsó éle víz alá került. A hidak egy-egy árvízvédekezés során visszatérő súlyos védekezési problémát jelentenek. A Fehér-Körös mindössze 9,5 km hosszúságú magyar szakaszát a magyar—román országhatártól mért 5,5 km távolságon belül négy — két közúti, egy vasúti és egy használaton kívüli kisvasúti — híd keresztezi. Mindegyik híd a XX. század elején épült. Szerkezeti kialakításuk, méretük megfelelt a folyó akkori árvízi lefolyási viszonyainak, a korabeli előírásoknak. Az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben megemelkedett árvízszintek következtében az építésükkor még megfelelő magasságban lévő hídszerkezetek alsó élét az árvíz nemcsak, hogy, elérte, de lényegesen (0,24—0,34 m-rel) meg is haladta. A hídszerkezet alsó élének az árvízszintbe való belógása a hidakra veszélyes mértékű árvízi többletterhelést jelentett. Az 1,5—1,8 ms 1 felszíni vízsebességből adódó oldalterhelés a hídszerkezetet a vízfolyás irányába igyekezett eltolni, amelyet a szerkezet alkalmankénti leterhelésével lehetett ellensúlyozni. E miatt a nagyobb árvizek idején valamennyi hidat le kellett zárni a forgalom elől. Ugyanakkor pedig a hidak az árvízvédelmi töltésekre károsan ható (0,15-0,30 m-es) visszaduzzasztást is okoztak. Felvetődött a hidak megemelé-