Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Szlávik Lajos-Galbáts Zoltán-Kiss Attila-Kisházi Péter-Rátky István: A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere és a Kisdelta szükségtározó

A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere... 547 után igen széles következett, váltakozva. Azt tapasztalták, hogy az árhullámok sokkal gyorsabban vonulnak le, mint korábban. Az 1879. évi folyammérnöki terv legfőbb célkitűzése az volt, hogy a Körösök árhulláma a Tiszáét megelőzve érkezzen le Csongrádra. Újból megállapították a folyók vízhozamát: a Fehér-Körösre 351 m

3s~', a Fekete-Körösre 422 m

3s

_

I, a Hármas-Körösre pedig 1000 m

3sr'. A töltések egymástól való minimális távolsága a Hármas-Körösnél 600 m, a Kettős-Körösnél 300 m, a Fehér-Körösné\ 100 m-ben és Fekete-Körösnél 120 m-ben lett megállapítva. A munkálatok zömét 1895-re befejezték újabb 10,5 millió m

3 földmunka végrehajtásával. A Körösök szabályozására tehát három terv készült: az első volt az 1820-as Huszárféle terv, a második az 1855-ös Bodoky-féle terv és végül, 1879-ben a folyammérnöki terv. Az első tervezőknek semmi adat nem állt rendelkezésre, sőt téves elképzeléseik is voltak, így például, az átmetszésektől a nagyvíz szintjének lesüllyedését remélték. Menetközben az érdekeltek kifogásolták a sok átmetszést és a folyó rendkívüli megrövidítését. Ma már megállapítható, hogy az átmetszések általánosságban, a folyók alsó szakaszán célszerűek voltak. Az alsó szakaszon ma is kevés a hordalék s az is inkább lebegtetett iszap. A folyó megrövidítése tehát az alsó szakaszon előnyösnek mondható, a felső folyások rövidülése azonban káros, jobb lenne, ha az árhullámok kevésbé hevesen, jobban elnyújtva érkeznének le az alsó szakaszokra. A töltések távolságának megállapításában a sok bizonytalanság és téves felfogás után a Folyammérnöki Hivatal 1879-es tervében az addigi tapasztalatok alapján megtalálta a szabályozás helyes elveit és jól állapította meg a Kettős- és Hármas-Körös töltései közötti távolságot. A folyók szűk hullámtere káros, amely egyrészt az igen nagy vízjátékban, másrészt abban a körülményben nyilvánul meg, hogy a folyók fejlődésére nincs megfelelő terep biztosítva, a fejlődő kanyarok minduntalan kikezdik az árvédelmi töltéseket. A Bodoky-féle terv még a Fehér-Körösi tartotta a fő folyónak, a folyammérnöki terv azonban már felismerte, hogy fő vízfolyás a Fekete-Kettős-Hármas-Körös. Az 1895. évi nagyvíz-az első, amely gátszakadás nélkül vonult le —mutatta meg először a végrehajtott munkálatok eredményességét. A kitűzött célt, az árvizek gyorsabb levezetését elérték, azonban az a remény, hogy ezzel együtt az árvizek szintje is süllyedni fog, nem következett be (Nagy 1975). Az árvíz szintje csak a felső szakaszokon süllyedt, az alsón emelkedett. A folyók medre elsősorban a felső szakaszokon mélyült, de szélesedett és némileg mélyült az alsó és a középső szakaszon is. 1889-90-ben megállapították a Körösökön építendő hidak szabadon hagyandó nyílásának szabvány szelvényeit. Alapul az a meggondolás szolgált, hogy egy híd maximum 0,05 m-es vízszintduzzasztást okozhat, továbbá az a körülmény, hogy a hidak alsó éle a hajózási nagyvízszint felett 5,6 m-re, a nem hajózható szakaszokon pedig legalább 2 m-re legyen. 1.2. A Fehér-, Fekete-, Kettős- és Hármas-Körös nagyvízi szabályozási munkáinak végrehajtása és értékelése A Fehér-Körös szabályozási munkálatait Arad megyei földbirtokosok kezdték meg 1833-ban, amikor is mederrendezési és töltés építési munkálatok végrehajtására