Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
4. füzet - Szlávik Lajos-Galbáts Zoltán-Kiss Attila-Kisházi Péter-Rátky István: A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere és a Kisdelta szükségtározó
546 Szlávik L.-Galbáts Z.-Kiss A.-Kisházi P.-Rátky I. — Védtöltések távolsága és magassága szakaszról szakaszra megállapítandó. A számításnál adva van a meder esése és a legnagyobb víztömeg. — Átvágások alul kezdendők. — Védtöltés építése bárhol megkezdhető, de ügyelni kell a megkerülés veszélyére. — Minden mellékfolyó a fofolyó árvízszintjének visszahatásáig töltésezendő ( VITUKI 1973). A nagyvízhozamot Bodoky a Fehér-Körösnél 310 mV, a Fekete-Körösnél 203 mV, a Kettős-Körösnél 500 m 3s _ 1, a Hármas-Körösnél pedig 900 m 3s~' értékben állapította meg. A fentiek figyelembevételével készítette el ATöras-szabályozási tervét, melyet 1855ben jóváhagytak. A tervnek a Fehér-, Fekete- és Kettős-Körösre vonatkozó fontosabb elemei a következők voltak: — A Fehér-Körös Arad megyei szakaszát szabályozottnak tekintette. A Békés megyei szakaszra vonatkozóan a Gyula-Békés közötti eredeti vonalat kívánta fenntartani, azonban az 1855. évi gyulai árvízkatasztrófa miatt a váradi helytartó tanács a városon kívüli új nyomvonalat, a Gyula—Békési-nagycsatornát írta elő. A tervvel ellentétben a Fekete-Köröst Szanazugnál bevezettették a nagycsatornába. — A Kettős- és Hármas-Körösre a terv 44 átvágást vett tervbe, melyeknek méretei a következők voltak: fenékszélesség a kisvíz szintjében 5,7 ill. 7,6 m, a töltések közötti távolság a torkolat és Öcsöd között 379 m, Öcsöd felett 284 m, a Kettős-Körösön 190 m, a Fehér-Körösön 100 m és a Fekete-Körösön 100 m. A kincstár csak a Kettős- és Hármas-Körös munkáit vállalta magára, a továbbiak végrehajtását az érdekeltségre bízta. így alakultak meg az alábbi társulatok: — Arad megyei Társulat a Fehér- és Fekete-Körös Arad megyei részeinek szabályozására (1850-ben alakult); — Alsó-Fehér-Körösi Társulat a Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös szabályozására Arad megye határától Békésig (1853-ban alakult); — Nagyszalontai Társulat & fekete- és sebes-körösi munkák végrehajtására (1854-ben alakult); — Endród-turi, halásztelki és kákafoki társulatok a Hármas-Körös töltéseinek építésére ( 1846-ban alakultak). A szabályozási munkák 1861 -ig folytak, amikor is az aszályos évek miatt félbeszakadtak. Eddig az időpontig mintegy 8 millió m 3 földmunkát végeztek el az átmetszések és töltések létesítésénél. Az aszályos éveket azonban újra árvizes esztendők követték, a félig—meddig megépített töltések nem nyújtottak biztonságot, a lakosság a szabályozási terveket hibáztatta. 1869-ben életre hívták a Folyammérnöki Hivatalt, s külföldi szakértőket hívtak be a szabályozási tervek felülvizsgálására. A külföldi szakértők legfőbb hibának a töltések közelségét találták s megállapították, hogy az átmetszések a kötött talaj miatt igen lassan fej lödnek. 1879-re a Folyammérnöki Hivatal új szabályozási tervet készített, miután kitűnt, hogy az 1855-ös terv már nem mindenben időszerű, az eltelt 24 év alatt a folyó nem úgy fejlődött, ahogy azt a Bodoky-féle terv elképzelte. A kemény agyagba ásott átmetszések nem fejlődtek eléggé, a folyó hullámterének szélessége pedig a régi és újabb árvédelmi töltések váltakozásából kifolyóan igen egyenetlen volt. Igen szűk hullámtér
