Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
4. füzet - Szlávik Lajos-Galbáts Zoltán-Kiss Attila-Kisházi Péter-Rátky István: A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere és a Kisdelta szükségtározó
A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere... 545 A vidék árvízi viszonyai a történelmet is befolyásolták: 1694-ben a hirtelen olvadás, valamint a hosszantartó záporeső következtében keletkezett vizek elborították Gyula környékét, ezért a keresztény hadaknak a vár január 18-ára kitűzött ostromát el kellett halasz taniuk (Réthly 1970). A vidék elnéptelenedési folyamata Gyula visszafoglalásával megállt ugyan, de a lakosság csak az 1800-as évek táján érte el azt a lélekszámot, amikor a termőföld növelése szükségesnek mutatkozott. Az 1807. évi XVII. törvénycikk alapján Vay Miklós hadmérnök, a londoni Royal Society tagja személyében 1808-ban királyi biztost küldtek ki a Körösök vidékére. Feladata föleg a vizek lefolyási akadályainak eltávolíttatása volt. 1815-ben a királyi udvar az ország vízügyeinek rendezését egy főigazgatóra és öt vízépítési felügyelőre bízta. 1818 szeptemberében kapott megbízást Huszár Mátyás mérnök a Körösök rendezését célzó terv összeállítására. A tervezés során a Körösök vízrajzi munkáival összefüggő vízszínrögzítések érdekében ö állította a Körösök első vízmércéjét. Huszár Mátyás 1823. június 30-án befejezett munkája volt az első összefüggő tervezet a Körösök szabályozására. Legfontosabb célkitűzése az árvízszint csökkentése volt, melyet nem az esés növelésével, hanem a fenék mélyítésével kívánt elérni. Néhány átvágást csak azért javasolt, hogy ezáltal a töltések hossza megrövidüljön. A folyók felső folyásán csak a malmokat kívánta eltávolítani. A terv a hullámtér szélességét is megszabta, éspedig a Kettős-Körösnél 246, a Fekete-Körösnél 190, a Fehér-Körösnél pedig 114 mben. Huszár Mátyás szabályozási tervének a Fehér- és a Fekete-Körösökről szóló irányelvei főleg a vízfolyási akadályok eltávolítására, az elágazások feltöltésére és a mocsarak kiszárítására vonatkoztak. Fontosnak tartotta a töltések építését. Tervezetéből főleg az oldalágak eltömése, egyes vízfolyási akadályok eltávolítása, valamint néhány átmetszés valósult meg. Még a királyi biztosság működése idején, 1835-45 között számos átmetszés készült (többek között 41 a Fekete-Körösön). A szabályozási munkálatok nagy lendületet vettek a Kettős- (és a Hármas-) Körösön is 1845 után, amikor Széchenyi István lett a Tisza-völgy szabályozásának királyi biztosa. 1847-ben Bodoky Károlyt bízták meg a Körösök szabályozásának irányításával. Bodoky 1855-re elkészítette a Körösök új szabályozási tervét, melynél Huszár és Vásárhelyi folyószabályozási elgondolásait vette alapul, szilárdan vallotta, hogy a folyókat a töltésezés mellett szabályozni is kell. Bodoky tervének alapgondolatai a következők voltak: — A víz szabad lefolyását a folyó medrében kell biztosítani, ezért minden lefolyási akadály (malmok, fenékgátak, rosszul épült hidak) eltávolítandó. — A magánérdekek mellőzésével a folyó a völgyében a legrövidebb irányba vezetendő. — Ilyen vezetés mellett medrét úgy fogja a folyó bővíteni, hogy a védtöltések építése legalább helyenként szükségtelen lesz. Mindenesetre azonban kiöntésének tartama és magas vízállásainak ideje megrövidül. — Amíg a meder kiképződhet, — mivel az a különösen elfajult szakaszokon hosszabb időt igényel, — átmenetileg szükséges töltések építése is. — Védtöltések építése csak szabályozott folyószakaszon indokolt.
