Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

516 Hankó Z. Bauer M. 1. A fenntartható fejlődésről A fenntartható fejlődés egyes, alapvető szempontjai már a II. Világháború pusz­tításainak helyreállítása kapcsán, századunk 40-es, 50-es évtizedeiben is felmerültek. Afenntartható fejlődés meghatározását mégsem kísérelte meg ezidőtájt megfogalmaz­ni senki sem (illetőleg egyes erőtlen próbálkozások nem bizonyultak sikeresnek). A legkorábbi, többé-kevésbé igényes meghatározás John F. Kennedy, az USA egykori elnöke nevéhez fűződik. Kennedy 1962-ben az amerikai néphez intézett üzenetében foglalta össze nézeteit. Véleménye szerint ő és generációinak tagjai egy csodálatosan szép világot örököltek az elődeiktől és ezért kötelesek egy szebb, de legalább ugyan­olyan szép világot örökül hagyni utódaiknak. Ez — a fejlődés mikéntjét meghatározó — igény vágyálomnak minősíthető ugyan a sza­vak eredeti értelme szerint, mégis ez vált a zöld mozgalmak uralkodó szlogenjévé oly­annyira, hogy alig módosult formában ugyan, de az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbi­zottsága Közös Jövőnk című jelentésének is vezérlő gondolatává vált. A Brundtland-jelentés néven ismert tanulmány a 80-as évek végén a természeti és az épített környezet konfliktusait elemezte az emberiség akkori és jövőbeli generációinak érdeküt­közése tükrében. E jelentés volt az alapvető dokumentuma az ENSZ Környezet és Fejlődés című Világtalálkozójának is Rio de Janeiro-ban, 1992-ben. A Világtalálkozó fiaskót val­lott. Ezt a tényt George Bush-пак, az USA akkori elnökének döntése tette nyilvánvalóvá, amikor országa nevében a Világtalálkozó egyetlen okmányát volt csak hajlandó aláírni, nevezetesen a biodiverzitás védelméről szóló egyezményt, s az összes többit nem — hivat­kozva azok elökészítetlenségére, megalapozatlanságára. A Világtalálkozó fiaskója két irányban is jelentős fejlődés elindítójává vált. Az egyik irányzat arra törekedett, hogy a környezet és a fejlődés közötti ok—okozati lánc egyes elemeit jobban megismeije. Ezt szolgálta - többek között - egy ENSZ konfe­renciasorozat is: a világ népességének alakulása és növekedésének üteme (Kairó, 1993); a társadalmi tényezők, s közöttük—elsősorban —a szegénység (Koppenhága, 1994); a nők szerepe a társadalomban (Peking, 1995); a városok és a városiasodás szerepe (Isztambul, 1996). E konferenciák eredményeit is felhasználva a Royal Society (UK) és a National Academy of Sciences (USA) közös nyilatkozatban hívta fel a figyelmet a népesség diffe­renciáltfogyasztói szokásai és a jénntartható fejlődés kapcsolatára (1997). E nyilatkozat egy 2000-ben megrendezendő, A népesség, a népességnövekedés üteme, a differenciált erőforrás-fogyasztás és a fenntartható világ című (tárgyú) akadémiaközi tanácskozás el­őkészítését szolgálja. De ez már átvezet a Rió-i fiaskó által kiváltott második fejlődési irányhoz is, nevezetesen a gazdasági alapú értelmezéshez. A Kennedy-fé\e vágyálom mindjárt realisztikusan értelmezhető célkitűzéssé válik, ha a definíciót nem a szavak eredeti értelme, hanem átvitt tartalmuk szerint értelmezzük. Ha az örökölt szép világ alatt értéket értünk és nem naturális mutatókkal meghatározott ter­mészeti és épített környezetet; továbbá legalább annyi értéket kell örökül hagynunk, mint amennyit örököltünk, akkor a Kennedy szerinti definíció már reális célkitűzés lehet. E megközelítés ugyanis az egyedül lehetséges alternatíva a népesség-erőforrás—fejlődés kapcsolatrendszer feltárásához, még akkor is, ha másként kell értékelnünk a megújuló erő­forrást, mint a relatíve véges (a gazdasági környezettől is függő) erőforrást. E kapcsolat rendszer törvényszerűségeinek és kölcsönhatásainak felismerése hozzájárulhat a fejlődés fenntarthatóságának szabályozásához; nem feledkezve meg arról, hogy e kapcsolatrend-

Next

/
Thumbnails
Contents