Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
3. füzet - Gauzer B.-Bartha P.: Árvízi szimulációs vizsgálatok a Felső-Tiszán
Árvízi szimulációs vizsgálatok a Felső-Tiszán 367 A Felső-Tisza erdélyi vízgyűjtőjéről sajnos mindössze három állomás csapadék adatát sikerült beszerezni, pedig a lefolyás nagy része ezen a területen keletkezett. A csapadék területi megoszlására az volt a jellemző, hogy a jelentős mennyiségek elsősorban Erdélyben hullottak. Ezen belül is két fő gócpont említhető; a egyik északon Máramarosban, a másik pedig a Beszterce, illetve a Nagy-Szamos vízgyűjtőjén alakult ki (OVH 1971/ Ennek következtében a Felső-Tiszán lefolyó vízmennyiség jelentős része a bal parti mellékfolyókról ( Visó, Iza) eredt, a Szamoson pedig minden idők legnagyobb árhulláma alakult ki. A Bodrog vízrendszerén viszonylag kevesebb csapadék hullott. A csapadékgócok környékén, a Visón az Izán, illetve a Nagy-Szamoson már 13-án a déli órákban bekövetkezett a tetözés, valamennyi mércén a korábbi # max szintje felett. A técsői tetözés 13-án az esti órákban 6,48 m-rel következett be, amely érték 0,26 m-rel alacsonyabb az addig észlelt maximumnál. A tiszabecsi tetözés másnap reggel 6 órakor történt, 6,80 m-es, a korábbi Я та х-nál 1,07 m-rel magasabb vízszinttel. A kevéssel a határszelvény feletti töltés meghágás hatása valószínűleg csak csekély lehetett. Az árhullám ezután kissé lelassult, a 15-e reggel 8 órás tivadari tetözés csak 0,17 m-rel haladta meg az 1947-ben észlelt maximumot. A Szamoson kialakult szélsőséges helyzet miatt a vásárosnaményi tetözés ezzel egyidőben következett be. A Szamos Désnél 13-án este 7 órakor érte el maximumát, az addig maximális vízszintnél 3,17 m-rel magasabb vízszinttel! A szatmárnémeti tetözés 14-én délután 8,10 m-rel következett be, a csengeri legmagasabb vízszintet, 9,02 m-t pedig ugyanaznap este 20 és 22 órakor észlelték. Ennek értékét kismértékben befolyásolhatták a 17 és 20 óra között Szatmárnémeti térségében bekövetkezett gátszakadások, de így is 1,59 mrel múlta felül az 1888-as maximális értéket. A román területen bekövetkezett sorozatos gátszakadások során a Szamos 11 helyen, összesen mintegy 1200 m hosszban szakította át a jobb parti töltést. A kiömlő víz csúcshozama a becslések szerint meghaladta az 1000 m 3sr'-ot. Négy nap alatt mintegy 220 millió m 3 víz ömlött ki, s a terep esésvonalait követve végigsöpört a Tisza—Szamos köz sűrűn lakott vidékén. A területen levő kiemelkedő vonalas létesítmények (utak, vasútvonalak) egyes falvakat megvédtek az árvíztől, más településekre viszont koncentráltan és nagy sebességgel vezették rá a vizet, fokozva ezzel a pusztítás mértékét. A legnagyobb károkat Csengersima, Csegöld, Zsarolyán, Jánkmajtis, Nagyszekeres és Penyige községek szenvedték el. A magyar területen továbbhaladó árhullám — a szinte órák alatt kiépített 23 km hosszú nyúlgát ellenére —néhány órával később, 15-én hajnalban 2 és 4 óra között először a jobb parton Nábrád térségében két helyen, majd pedig Tunyogmatolcsnál a bal parton egy helyen meghágta a töltést, s összesen mintegy 480 m hosszban töltésszakadások következtek be (OVH 1971). A 14-e esti, illetve 15-e hajnali gátszakadások nagyságára, illetve a kiömlő víz mennyiségére jellemző, hogy hatásukra a vásárosnaményi tetözés más 15-én reggel 8 órakor, a tivadari tetőzéssel egyidőben következett be, a gátszakadások elmaradása esetén várható vízszinttől jelentősen elmaradó 9,12 m-es vízállással, amely csak 0,12 m-rel magasabb az 1888-as # ma x értéknél.
