Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

3. füzet - Papp Ferenc: Árvízvédelmi biztonság és kockázat

Árvízvédelmi biztonság és kockázat 337 ország árvizektől mentesített területe a XIX. sz. második felében dinamikusan gyarapodott, és elérte az árvizek által veszélyeztetett összterület 95%-át. Ennek során eleinte látványosan nőtt a védvonalak hossza, később azok biztonsága, s ezek eredményeként folyamatosan csökkent a mentesített részen belüli elöntések száma és területaránya. Az ábra adataiból számítható elöntési gyakoriság az ármentesítési munkák eredményeként több mint egy nagyságrenddel csökkent, és а XX. sz.-ban átlagosan 0,3% volt. De vajon a biztonság növekedésével és az elöntött területek csökkenésével párhuzamosan csökkent-e az árvíz által okozott tényleges kár? Változott-e a potenciálisan veszélyeztetett lakosok száma? Hogyan számszerűsíthető egy adott nagyságú árvíz által okozott gazdasági kár értéke? Hol és milyen mértékben indokolt a védvonalak fenntartása, bővítése, erősítése? Ilyen megközelítéssel kapcsolódik a kockázatelemzés a műszaki biztonság folyamatos növelésére törekvő árvízvédelemhez, és alapvető kérdését a következőképp fogalmazza meg: hogyan határozható meg az egyes ártéri öblözetek elöntési kockázata, és a fejlesztés során milyen mértékben indokolt e kockázat csökkentése? 1. A védvonalak biztonsága Altalános értelemben a biztonság a veszélyektől mentes állapotot jelenti. A hagyományos műszaki tervezés egy ilyen állapot megvalósításán fáradozik: feltételezi, hogy minden, a tervezett élettartamon belül várható eseményre fel lehet készülni, ezek hatásait előre ki lehet számítani, és a létesítményeket egy előírt mértékű biztonsággal lehet megépíteni. A klasszikus műszaki értelmezés szerint a biztonság egy szerkezetnek vagy megoldásnak a mértékadó terheléssel szembeni megfelelősége, aminek jellemzésére különféle biztonsági paraméterek használhatók. Az árvízvédelmi létesítmények esetében jól ismert a magassági biztonság (

m

Д mely azt mutatja, hogy a töltés koronaszintje (H^) mennyivel magasabb illetve mennyivel kell, hogy magasabb legyen a mértékadó vízszintnél (H

m), vagyis m

b = H

k-H

m (1) A hazai előírások szerint a mértékadó vízszint általában az 1%-os előfordulási valószínűségű évi nagyvíz, a magassági biztonság pedig 1 m. Az állékonyság jellemzésére mindmáig széles körben alkalmazott méretezési- és ellenőrzési gyakorlat alapja az egyenlet, melyben « — a biztonsági tényező, Q—a mértékadó terhelés, E-a mértékadó terheléssel szembeni ellenállás. Elméletileg a szerkezet mindaddig állékony, amíg n értéke nagyobb 1-nél, a gyakorlatban pedig akkor felel meg a biztonsági előírásoknak, ha meghaladja az előírt értéket. Az 1984 óta használt MSZ 10-429 helyébe lépett legújabb MSZ 15292 szabvány szerint 5 féle terhelési esetet kell vizsgálni (/. táblázat).