Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

2. füzet - Pannonhalmi Miklós: A Fertő-tó vízgazdálkodása

288 Pannonhalmi Miklós mg/l értéket. 1903-ra a töményedésí folyamat tovább nőtt és a hét helyről gyűjtött vízminták legnagyobb sótartalma elérte a 18 000 mg/l koncentrációt (Treitz in Szabó 1962). Az expedíció jellegű vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy a Fertő tó vízének sókoncentrációja a 60-as évekig csökkenő tendenciát mutatott (Donászy 1970). Az 1960-as évek másadik felétől a Fertő tó vízminőségének vizsgálata egyre intenzívebbé vált, ami egyrészt a különböző nemzetközi pragramok, másrészt a nemzeti igények határoztak meg. A vizsgálatok középpontjába egyre inkább az eutrofizáció mértékét csökkentő, valamint a tó produktivitásával kapcsolatos témák kerültek. Rendszeres vízvizsgálati eredmények 1968 óta állnak rendelkezésünkre a törzshálózati mintavételi program keretében. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság üzemi vízminőség vizsgálatokat végez elsősorban a nádközi vízből, illetve a nyílt vízterületeken. A tó vízminőségét a Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság 1972-ben hozott határozata alapján a két ország közösen kijelölt kilenc mintavételi helyen vizsgálják. A nemzetközi vizsgálatok mellett mindkét állam saját vízmintavételezési és vizsgálati programot hajt végre. Ehhez a rendszerhez csatlakoznak a jelentősebb felszíni hozzáfolyások vízminöségvizsgálata is (Pannonhalmi 1984). A vizsgálatak kiterjednek a fizikai, kémiai, biológiai, bakteriológiai és ökotoxikológiai mutatókra. Különös figyelmet fordítanak a tó növényi tápanyagterhelésére, a víz foszfor és nitrogén koncentráció változására. A vizsgálatok 12. ábra. A sótartalom változása a Fertő-tó vizében Fig. 12. Water quality data of in-flowing streams Bild 12. Untersuchung der Wasserbeschaffenheit der Oberflähenzuflüsse рис. 12. Иссаебование качества вобы Поверхностных Притоков