Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

2. füzet - Pannonhalmi Miklós: A Fertő-tó vízgazdálkodása

A Fertő-tó vízgazdálkodása 289 megállapították, hogy a Fertő tó növényi tápanyag terhelését döntően a nagyvizek által szállított lebegőanyaghaz kötött elemek jelentik (Stalzer Spatzrerer 1986). A. Fertő tó vize a geológiai és hidrológiai adottságok alapján magas sókoncentrációt mutat. A viz összes sótartaloma évszakoknak megfelelően változik, a nyári hónapokban meghaladja a 2000 mg/l értéket is (Pannonhalmi 1975). A sótartalam döntően nátrium és magnézium kationokból, valamint hidrokarbonát, szulfát és klorid anianokból tevődik össze. A nátrium-hidrokarbonát miatt a tavat „szikes" tóként jellemzik. A víz erősen alkáli jellegű, a pH érték 8.0 feletti (Pannonhalmi 1982). A szikes tóban a biogén mészkiválás is előfordul. A sótartalom összetételének változását mutatják az ún. Maucha-féle csillagdiagrammok (12. ábra). Az ábrákból kitűnik az 1995/96 évek jelentős vízszintemelkedésének, és az ezt követő jelentős tóeresztésének hígító hatása. Ebben az időszakban a tárazott tóvíz fele „kicserélődött". Az oldott oxigén tartalom alapján a tavat két teljesen különböző területre oszthatjuk, nevezetesen a nyíltvízi tófelületre és a nádövezetre. Míg a nyíltvízi tófelületen, ahol a levegőből történő oxigénbevitel, az állandó átkeveredés, valamint a viszonylag csekély szervesanyag terhelés miatt előnyös oxigénviszonyok uralkodnak a víztestben, addig a nádövezetben az oxigénszegény, anaerob viszonyok a jellemzők (Pannonhalmi 1996). A különböző oxigénvíszanyok alapján feltételezhető, hogy a nádövezet a nitrogént csökkenti, míg a lebegőanyaghoz kötődő foszfort mobilizálja. A tóvíz szervesanyag jelenlétére utaló kémiai oxigénigénye magas, azonban ez nem külső terhelésből származik, természetes eredetű. A Fertő tó osztrák és magyar tprészének tápanyagterhelése ismert (Stalzer 1983, Pannonhalmi 1984). A pontszerű szennyező forrásoknál végzett sikeres intézkedések következtében, a vízgyűjtő területen a szennyvizek tisztítása, foszformentesítése megoldott, ma már a tó fő terhelését az árvíz okozta lebegőanyag bevitel jelenti. Ennek visszatartása érdekében a sankolóterek kiépítése folyamatban van. Az intézkedések hatékonyságát,a foszfátszegény és mentes mosószerek hatását mutatja a nyílt vízben az elmúlt 25 év összes foszfor koncentráci13. ábra. Az összes foszfor idősora (Herzig 1996) Fig. 13. Time series of total phosphorus Bild 13. Ganglinie des gesamten Phosphorgehaltes рис. 13. Временный ряд суммарною фосфора