Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

2. füzet - Pannonhalmi Miklós: A Fertő-tó vízgazdálkodása

A Fertő-tó vízgazdálkodása 287 kultúra. A tómeder lapos alakzata következtében egy centiméteres vízszintingadozás 3 négyzetkilométer tófelület változást okoz. A 75 km

2-es magyar tórész 15%-a szabad vízfelszín, valamivel több, mint 1% belső tó, 84%-át borítja nád. A 60-as évek közepén megállapították, hogy a nád terjedése a tóközép irányába, az 1901-63 időszakban évenként 8 m-t tett ki. A tó nyílt vízének megszűnését 2100-ra várják (9. ábra). A tó vízszintjének 1965-től 0,70 m körüli emelésével, továbbá a vízszintek stabilizálásával a nyílt víz irányába történő teqedés lényegesen lelassult. A nádövezet legszélesebb része a déli tórészen meghaladja a 6 km-t. A nádövezet jelentősége természetvédelmi, halászati, vízminőség-védelmi és nádgazdálkodási szempontból egyaránt meghatározó a Fertő-tó életében. A nádhasznosítás a magyar tórészen lényegesen intenzívebb, mint az osztrák oldalon. Ehhez kapcsolódik egy rendkívül kiterjedt, több száz kilométer hosszú nádközi csatornahálózat (10. ábra). 3. Vízminőség A tó vízminőségének és iszapjának különleges fizikai - kémiai tulajdonságait, fürdővíz és gyógyászati célú hasznosítását már korán felismerték és az ezzel kapcsolatos elsó publikáció 1816-ban jelent meg a „Monumenta Hungarica"-ban Kis József orvos tollából (Kis 1816). A tó környékének fürdőkultúrát mutatja a bozi fürdőtársaság (Tomek 1901), illetve a fertői fürdőtelep. A tóvíz oldott sótartalmának vizsgálatát először a tó rendkívül alacsony vízállása miatt kiküldött ún. Sonntagh féle bizottság végeztette el 1902-ben (Szontagh 1903). A vízben oldott sók mennyisége ekkor Illmitznél meghaladta a 9000 11. ábra. Csatorna a nádasban Fig. ILA canal in the reed Bild 11. Ein Kanal 1 im Röhricht рис. 11. Канал в камыщах