Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

1. füzet - Szlávik Lajos: A vízkár-elhárítási védekezési feladatok országos információs rendszerének koncepciója, megvalósítása és működése

22 Szlávik Lajos hogy fix, pont-pont közötti összeköttetést valósít meg, más intézmény nem tud az összeköttetéshez hozzá férni, a vonal kiépítése ugyan költséges, de az átvitel olcsóbb, főként napi többszöri nagy adatforgalom esetén. A vízügyi vezetékes hírközlő hálózat használata az igazgatóságon belüli létesítmények közötti összeköttetés megvalósítására lehetne kiegészítő elem, miután ez a hálózat elsősorban az igazgatóságon belüli védelmi létesítményeket köti össze, az egyes igazgatóságok hálózata között nincs közvetlen kapcsolat. Ugyanakkor az adatátviteli kísérletek tanúsága szerint ezeken a hálózatokon megfelelő üzembiztonság az adatátvitel céljaira csak a kábeles szakaszokon érhető el, a légvezetékes szakaszok erre alkalmatlanok. A LN üzemeltetésének tapasztalatai szerint a jelenlegi kapcsolt vonalas összeköttetések leterheltsége még a közelmúltban lezajlott rendkívüli védelmi készültségek esetén sem haladta meg a 20-40%-ot, vagyis a VIR működtetésének jelenleg nincs adatátviteli korlátja. A továbbítandó adatok körének jelentős kibővülése esetén, illetve üzembiztonsági okokból a jövőben azonban szükséges az adatátvitel technikai korszerűsítése. Erre számos technikai lehetőség jöhet szóba: bérelt vonali összeköttetés, a vezetékes távközlő hálózaton az ISDN (Integrált Szolgáltatású Digitális Hálózat) szolgáltatás igénybe vétele, különcélú (országos mikrohullámú) hálózaton történő adatátvitel, Internetes telefonálás, műholdas kapcsolat stb. Napjainkra mind a Pannon GSM, mind a Westel 900-as rendszer technikailag képes adatátvitelre, a jelenleg rendelkezésre álló eszközökkel 9600 bps-os kapcsolat érhető el. Ilyen adatátvitelnek ott lehet létjogosultsága, ahol vezetékes hírközlés hiányában kell az adatátvitel megoldani (pl. notebook számítógép alkalmazásával mozgó munkaállomás telepítése egy védelmi vonalon). 4. A VIR tartalma A VIR alrendszereinek, moduljainak és adatbázisainak rendszerzését, az egyes elemek készültségét és alkalmazási körét az I. táblázat foglalja össze. A VIR-ben alrendszernek nevezzük az azonos jellegű információkat tartalmazó, hordozó és feldolgozó, vagy azonos típusú műveletekkel működő modulok és adatbázisok együttesét. Egy alrendszer tehát a VIR olyan részhalmaza, amelynek a rendszeren belül önállóan megfogalmazott működési célja van és kapcsolatai jól definiálhatók a többi alrendszerrel. Az alrendszerekre való tagolásnak a VIR működése szempontjából viszont nincs szerepe, csupán a rendszer elemeinek áttekintésére, csoportosítására, rendezésére szolgál. A VIR-ben modulnak nevezzük a rendszer legkisebb, önállóan működő építő elemének egyik típusát, amely információk fogadására, feldolgozására, továbbítására szolgál. Adatokkal, információkkal közvetlenül töltik fel, összekapcsolódik más modulokkal, ráépül a rendszer adatbázisaira, más modulokból és az adatbázisokból információkat, paramétereket vesz át. A VIR „dinamikus " eleme\ a modul strukturált keretét a rendszer arra jogosult felhasználói töltik fel információkkal és kezdeményezik továbbításukat. Az egyes modulok feltöltésére, kezelésére vonatkozó információk a dokumentummal együtt rögzítésre és továbbításra kerülnek.