Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények LXXX. évfolyam 1998. évi 4. füzet ÉSZLELŐKÚT-HÁLÓZAT OPTIMÁLIS KIALAKÍTÁSA DR. MICHELE VURRO és DR. GIUSEPPE PASSARELLA Olaszországban az ivóvízellátás fő bázisa a felszín alatti vízkészlet (Domokos 1995), ezért a készlet szennyezésektől való védelmének jelentősége egyre fokozódik. A felszín alatti vízrendszerek védelmére számos jogi intézkedés történt (DPR/88, DL 132/92,36/94). Az ország Vízgyűjtő-hatóságai igénylik a felszín alatti vizek minőségének és mennyiségének jellemzésére alkalmas egyszerű, szintézisen alapuló módszereket. Az egyik legfontosabb és leghasznosabb módszer: a különböző vízhasználók számára hasznosítható vízkészletek becslését megalapozó észlelési (monitoring) programok megvalósítása. Egy ilyen program meghatározásának első lépése: a meglévő kutak közül azok kiválasztása, amelyek alkalmasak a felszín alatti víz minőségének a nyomonkövetésére. A második lépés: a mintavételek gyakoriságának a meghatározása. A kiválasztási szempontok általában gazdaságossági és műszaki megfontolásokon alapulnak. Olyan stratégiát célszerű választani, amellyel — a végrehajtás költségének figyelembevételével — meghatározhatók a mintavételek helyei és gyakoriságai. 1. Szakirodalmi előzmények 1.1 Különböző optimalizálási eljárások Az észlelőhálózatok szervezésére és a mintavételi eljárások optimalizálására számos módszer áll rendelkezésre (ASCE 1990, James-Gorelick 1994, Lee-Kitadinis 1996). E módszerekkel gyakran a várható mintavételi költség minimalizálására és az észlelt paraméterek nem észlelt pontokbeli becslési varianciájának javítására vagy csökkentésére törekszenek (Rouhani 1985). A rendszeres mintavételen alapuló eljárások tervezési módszertanának meg kell határoznia a kutak közötti távolságot és az összes észlelő kút számát (Andricevic-Foufoula-Georgiou 1991, Christakos-Olesa 1992). A gyakorlati esetek többségében a meglévő kúthálózat kútjai egyenetlen területi eloszlásban találhatók. Ez az az eset, amikor a tervezés olyan optimalizálási feladattá válik, amelyben a legjobb megoldást, különböző a priori alternatívából kiindulva, kereső algoritmusok segítségével kutatjuk. A véletlenszerű kereső-módszerek mellett — A kézirat érkezett 1997. X. 21. Dr. Michele Vurro oki. mérnök, az olasz Nemzeti Kutatási Tanács (CNR) Vízügyi Kutatóintézete (IRSA, Róma) Bari-i részlegének kutatója. Dr. Giuseppe Passarella oki. mérnök, az IRSA Bari-i részlegének kutatója. A dolgozat az NHP/OHP Magyar Nemzeti Bizottság „Talajvíz-süllyedés medence-területeken" c. mühelykonferenciáján (Budapest 1997. október 7—9) elhangzott egyik föelőadás szerkesztett változata. A dolgozat kéziratát Domokos Miklós fordította magyarra.