Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
4. füzet - Bánszki J.-Czira T.: A vízi közművek helyzete és a vízminőség-védelem az Ipoly magyarországi vízgyűjtőjén
A víz i közmüvek helyzete és a vízminőség-védelem az Ipoly magyarországi vízgyűjtőjén 631 nak új igénylök a vízhálózatokra. A növekedés nem vonatkozik azokra a településekre, ahol közel teljeskörüen csatlakoztak a lakóingatlanok az ivóvízvezetékekre. E településeken — elsősorban a városokban stagnál, vagy esetleg csökken is a vízfogyasztás, ami a növekvő vízdíjnak, illetve a víztakarékos berendezések alkalmazásának, és nem utolsósorban a kettős vízhasználatnak - a talajvizek párhuzamos, elsősorban öntözésre való használatának — is köszönhető. A lakások részére szolgáltatott ivóvíz minőségével 1996-ban sehol sem merült fel közegészségügyi probléma. A regionális vállalatok működése előtt a helyi víztermelés volt a területen a meghatározó. Az Ipoly kavicsteraszára települt, kis mélységű, a helyi víztermelést biztosító kutak egyértelműen háttérbe szorulnak, egyrészt vízminőségi, másrészt gazdasági problémák miatt (pl. Szécsény saját víztermelő 13 kútjából a legmélyebb kút 9 m). A vízminőségi problémát sok helyen a vas és a mangán megengedettnél nagyobb -töménysége jelenti. A helyi víztermelésnél a gazdasági problémát a vas-mangántalanító igen költséges üzemeltetése (Ludányhalásziban létezik egy vas-mangántalanító, de nem lehet gazdaságosan működtetni), a hálózati veszteség drasztikus emelkedése jelenti. Például Szécsényben a hálózati veszteség 1995-ben 14,5% volt, 1996-ban már 25%. Ez nem csak a csőtörésekre, a vízvezeték-hálózat elöregedett csöveinek kicserélésére, vagy a mérési hibákra vezethető vissza, hanem az egyre nagyobb mértékű vízlopásra, illegális rákötésekre, vízóra kiiktatásokra. A regionális vízellátás a növekvő vízigények maradéktalan kielégítése érdekében, elsősorban Salgótarján és a Karaites környéki települések biztonságosabb vízellátása céljából létesült 1966-ban a Komra-völgyi tározó (/. ábra) napi 5, majd 7, végső kiépítésében 25 ezer m 3 ivóvíz biztosítására. A tározó vizét a ráróspusztai duzzasztónál az Ipolyból veszik ki. Sajnos a vízkivétel felett 500 méterrel ömlik az Ipolyba a jelentős mennyiségű szennyezőanyaggal terhelt Dobroda. A szivattyús vízkivétel lehetőségeit az Ipoly vízjárása határozza meg, amit azonban jelentősen befolyásolnak a szlovák fél által üzemeltetett duzzasztómüvek, elsősorban a 20 millió m 3 össztérfogatú Malineca-i tározó. A tározó Losonc és az Ipoly-völgyi települések vízellátását hivatott megoldani. Az ehhez képest a kicsi, 4,4 millió m 3 össztérfogatú Komra-\ölgyi tározó vízutánpótlására csak a mértékadó természetes vízkészleten felüli részt használhatjuk. A tározó kiemelt fontosságú a vízellátás szempontjából, emellett esztétikailag is tetszetős látvány, és természetvédelmi oltalom alatt áll. Balassagyarmat helyi víztermelő kútjait (18 db), amelyek max. kapacitása 3000 m 3 d _ 1 volt, kivonták a termelésből, elsősorban a nitrát-, a vas- és a mangántartalom kiugróan magas értékei miatt. Régebben működött még helyi víztermelő üzem Ipolyvecén és Horpácson is, de ezeket főleg nitrát-határérték túllépése miatt, megszüntették. Dejtáron az 1980-ban létesített 30 kúttal rendelkező víztermelő létesítmény 1996ban 2191,5 ezer m 3 vizet termelt, tisztított és szolgáltatott. A kutak 12-20 méter talpmélységüek, napi átlagban 10 000 m 3 vizet szolgáltatnak. Negatív irányú változás azonban itt is történt. Az 1980-as évek elején még 1000 m 3 d _ 1 hozamú kutak közül
