Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

4. füzet - Bánszki J.-Czira T.: A vízi közművek helyzete és a vízminőség-védelem az Ipoly magyarországi vízgyűjtőjén

632 Bánszki J.—Czira T. igen sok ma már csak 400-500 m

3 d~~' mennyiséget szolgáltat. A vízminőség is folyamatosan romlott. Alapvető probléma a nagy vas- és mangántartalom (6 g m1, ill. 1,5 g m1 maximális értékek), helyenként a magas nitrát-tartalom (mértek 180 g m""

1 értéket is), valamint a rendkívül magas sótartalom (290 g m1 CaO), amelyen csak hígítással tudnak változtatni. A terület elszennyeződését elsősorban az ún. „Kanásztó" betemetése, és anaerob berothadása, a túlzott mértékű műtrágyázás, valamint az Ipoly öntisztuló-képességének csökkenése okozta. A termelt víz minőségének javítása céljából terv született talajvíz dúsításra a Lókos-patakból, ill. a létesítendő tórendszerből, továbbá a vízmű védterületén ma már biztosított a vegyszer- és műtrágyamentesség, valamint egy modem szennyvíztisztító is épült Dejtáron, amely nem utolsósorban a vízbázis tartós védelme céljából létesült. Az Ipoly-vízgyűjtőn kiépített regionális hálózat előnyei mellett új problémákkal is szembesülni kellett. A regionális hálózat nagy kapacitású, de egyre kisebb a lakosság fogyasztásigénye, elsősorban a vízárak miatt. A kisebb vízfogyasztás mellett a vezetékhálózatban megnő a tartózkodási idő, ezért a fertőzésveszély elkerülése érdekében utóklórozni kell a vizet. 2.2. Csatornázottság, szennyvíztisztítás Az Ipoly vízgyűjtőjén a szennyvíztisztítás nagyon dinamikusan fejlődik. A meglevő települési szennyvíztisztítókon kívül, sok új telep engedélyeztetés, megvalósítás, illetve próbaüzemelés alatt áll. Ennek ellenére a közműolló tágasságának szűkítése elsőszámú igényként jelentkezik ma minden településen. A beruházási, üzemeltetési költségek nagysága, a megváltozott állami támogatási rendszerek, a lakosság nagy részét megterhelő közüzemi díjak drasztikus emelkedése nehéz helyzetbe hozták elsősorban a szűkös anyagi lehetőségekkel rendelkező kistelepüléseket. A vízgyűjtőn található három város mindegyikében működik szennyvíztisztító telep, a csatornahálózat folyamatosan bővül, a lakosságot a helyi rendeletek kötelezik a szennyvíz megfelelő elhelyezésére, és legfőképp a csatornahálózatra való csatlakozásra. További nyolc településen van még kommunális szennyvíztisztítás, ill. szennyvízelvezetés. Csatornahálózat elsősorban a szennyvíztisztítóval rendelkező településeken létezik, de ezen a téren is tapasztalható fejlődés. Sok település épít ki csatornahálózatot, hogy az épülő szennyvíztisztító telepek, átadásuk után azonnal üzembe léphessenek. Más települések a szomszédos községben levő szennyvíztisztító telepre kapcsolódnak majd rá, kiépülő csatornahálózatuk segítségével. A vízgyűjtő 66 településén azonban még nem volt csatornahálózat 1996-ban. A közcsatornára csatlakozó lakások aránya így csupán 19%, ami a 83%-os vezetékes vízellátáshoz képest elképesztően kevés. Sajnos a vízgyűjtő egészén megoldatlan a szennyvíziszap elhelyezése. A 2. ábra a csatornahálózattal rendelkező települések lakásállományának bekötési arányát mutatja. A három városi rangú település mellett szembetűnő Dejtár 93%-os bekötöttsége. Ez a kiugró érték természetesen a dejtári vízbázis védelmében (Mélyép-