Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

4. füzet - Virág Árpád: A siófoki római kori zsilip hipotézisének története

616 Virág Árpád kezdett gazdasági politikát. Pannónia belsejének lecsapolását úgy oldották meg, hogy ka­nalizálták a Siót, a lacus Pelso természetes lefolyását a Dunába, aminek termőterületek nyerése volt a célja..." Póczy (1980) véleménye, hogy: „Kisebb léptékű csatornát is létesítettek a mai Sió-csatoma mellett az adatok szerint Galerius császár (305—311) alatt...A mai csatorna torkolata körül hosszú szakaszon követ­hető egy római kori falazat nyomvonala...A rómaiak minden bizonnyal arra törekedtek, hogy a Balatont összekapcsolják a Dunával..." Az előbbiekkel kapcsolatban azonban meg kell jegyezni azt is, hogy a történészek a római kornak ezzel az időszakával kapcsolatban azt írták (Benda 1983), hogy: „276—282. Probus császár uralma alatt újjászervezik Pannoniát és helyrehozzák a 258-260. évi barbár betörés pusztításait. A tartomány mezőgazdaságának fejlődését sző­lőtelepítés, a Sió csatomázása és a mocsárlecsapolás biztosítja." A kötetben Galerius ténykedései között a szerzők nem említik azt, hogy ilyen mü­veleteket végeztetett volna. Az egymástól eltérő vélekedések okainak megismerése érdekében 1988-ban levélben kértünk felvilágosítást Zákonyi Ferenctől arra vonatkozóan, hogy tényle­gesen milyen információkkal rendelkezik az 1907-ben megtalált falazatmaradvá­nyokra vonatkozóan. Zákonyi készséges levelében többek között a következőket válaszolta: „A siófoki állítólagos római zsilippel kapcsolatban már annyiféle nézet kelt lábra, hogy hiába iparkodtam mindenfelé a véleményemet közölni, az eddig kialakult vélemé­nyeket megváltoztatni nem tudtam. Legnehezebb saját írótársammal dr. Sági Károllyal vi­tatkozni, aki váltig állítja, hogy a híres foki török erőd, amely 1601-ben épült, állott a zsi­lip helyén és a kövek is abból származnak... „A magam részéről tartom és hirdetem, hogy a tabi vasút kanyarulatában Kuzsinszky B. által látott falazat zsilip maradványa. Mint közs. főjegyző nyomoztam utána 1946-tól kezdve. Akkor tudtam meg ugyanis, hogy a köveket kibányászta a csatorna menti föld akkori tulajdonosa Csepeli János kisgazda, aki azután a volt vásártér szélén e kövekből építette meg szép házának — nem nyaraló — alapzatát. Ez aláhúzza a római eredetet, cáfolja a törököt. A törököknek az északi partról lehetett volna ilyet hozni, de háborús időben — akkor zajlott még a tizenötéves háború — nem gon­dolom, hogy megkísérelték volna ezt. A rómaiak viszont, miután a lacus Pelso egészen az övék volt...minden katonai akadály nélkül szállították Almádi térségéből a már az ö ide­jükben is bányászott vörös követ. A másik indok...kb. 200 méterre a csatornától fekszik a siófoki vízmű-telep, amelyen 1947-ben bővítés címén új víztárolót építettek. Amikor a gödröt kiásták, ott fegyverek, edények kerültek elö. Azonnal értesítettem dr. Nagy Lászlót a Bakonyi Múzeum akkori igazgatóját, aki megjelent és kiásta egy római épület alapfalait. Gyönyörű, nem használt mécseseket „Resatus fecit" felírással, használatlan bronz dárdavégeket, elég durván meg­munkált ún. barbár edényeket stb. találtak. Ezeket elvitték a veszprémi múzeumba. Sajnos Nagy László meghalt, tanulmány ezen ásatásról nem jelent meg.

Next

/
Thumbnails
Contents