Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
4. füzet - Virág Árpád: A siófoki római kori zsilip hipotézisének története
614 Virág Árpád eltéréstől eltekintve azonos a Makay (1913) és Cholnoky (1918) által idézett szöveggel, de következtetései lényegesen eltérnek Makayétól és Cholnokyétól. Ugyanis Bendefy (1970) azt szögezte le, hogy: „Az a tény, hogy Galerius a Mária-majori földgátat átvágatta, a foki zsilipet pedig megépítette, a tó vízállását kereken két méterrel szállította alább. A zsilip elkészülte után a mai Siófok táján kisebb római település létesült... a fontos létesítmény őrzésére... Kuzsinszky Bálint a múlt század végén a Siófok-Mocsalád-vasútvonal 1. sz. őrháza közelében alapzatát és falazatának mintegy 2 méter magas maradványát tárta fel... A zsiliptábla deszkái számára a falazatba vájt hornyok kitűnően láthatók voltak. Az építmény anyaga vörösberényi permi homokkő. Ugyanakkor levezető csatorna is készült a zsilip alatt, hogy megakadályozzák a tóból lezúduló víz okozta mederfenék kimosásokat. E csatorna kikövezett medrét nemcsak Kuzsinszky idejében, hanem még 50 évvel ezelőtt is követni lehetett." Ezzel szemben Kuzsinszky (1920) írása teljesen egyértelműen bizonyítja, hogy Bendefy (1970) állítása nem helytálló. Érdemes megemlíteni, hogy Bendefy később is (Bendefy 1976) határozottan állást foglalt a zsilip léte mellett: „Az eddigi kutatások szerint, az ellentmondó vélemények dacára ma már bizonyítottnak tekinthető, hogy a III. század végén 293-ban Galerius császár parancsára a mai Siófok térségében a Balatonnak mesterséges kifolyást biztosítottak a Sió völgye felé. Ezt a jelentős műszaki beavatkozást a korabeli római történetírás is megemlíti. A római kori zsilip romjait Kuzsinszky Bálint tárta fel és több kutató is említi." Sági (1968, 1971) régészeti-ásatási, kartográfiai és történeti alapokon kétségbevonta Bendefy állításait, és teljesen megalapozatlannak tartotta azokat nemcsak római kori leletek, hanem a saját, helyszínen végzett ásatása alapján is: „A siófok-kaposvári vasútvonal kiágazásánál 1907-ben talált alapfalakkal kapcsolatos bizonytalan utalások hatására 1962-ben ásatást végeztünk a lelőhelyen. Egy 32 m széles, a Balatonnal párhuzamos, K-Ny-i irányú mesterséges csatornát vágtunk át a 107,36 m A.f. magas turzás gerincén. A csatorna 105,06 m A. f. mély fenekére 30 cm vastag iszap települt. Ebben az iszapban két db. XVII. századi vastárgyat találtunk. Az egyik kocsivasalás, a másik egy lópatkó fele. Ilyen patkót a rómaiak nem ismertek. A csatorna É-i szegélyén 1,5 m széles kiszedett falat észleltünk. A fal iránya a csatornával volt párhuzamos. A kiszedett fal anyagában permi vörös homokkő töredékek is előfordultak. Mindebből arra a jogos következtetésre jutottunk, hogy Siófok XVI—XVII. században ismert várának vizesárkát és várfalát vágtuk át... KUZSINSZKY B. (1920, p.2.) egy, az általa talált falaktól D-nek futó, feltöltődött árokban vélte felismerni a galeriusi Balaton lecsapolási árkát...Arra, hogy ez az árok ki lett volna kövezve, egyetlen szóval sem utal KUZSINSZKY, már csak azért sem, mert fel sem tárta az árkot. Rámutathattam már, hogy ez a jelentéktelen árkocska éppen méretei miatt nem lehetett a római kori Sió-csatorna. A magam részéről a törökkori vár vizesárkát tápláló csatornára gondolhatok csak a KUZSINSZKY által említett árok esetében."
