Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

4. füzet - Virág Árpád: A siófoki római kori zsilip hipotézisének története

A siófoki római kori zsilip hipotézisének története 613 Egy évvel később (Bendefy-V. Nagy 1969) sokkal árnyaltabb és a kritikai észrevételeket is felemlítő megfogalmazás a következőket állapította meg: „A Galerius korabeli, iu. 292. körül épült szabályozó-zsilipről igen hozzávetőleges értesüléseink vannak. Kuzsinszky Bálint a múlt század végén kereste és a régi római építmény nyomait Siófoknál vélte felismerni. Ujabban Sági Károly ennek a korábbi megállapításnak helyességét kétségbe vonja azon az alapon, hogy Bél Mátyás az 1700-as évek első negyedében tudósít arról, hogy a törökök Siófoknál „a Sió folyó szöge előtt, ott ahol az a tóból kiömlik, sáncokkal, árkokkal és állandó karbantartással egy védőmüvet létesítettek..." A Galerius-féle Balaton-szabályozás ezzel a két, merőben ellentétes ásatással nem tekinthető lezártnak. Kétségtelen, hogy 70-80 évvel ezelőtt Kuzsinszky a mainál sokkal jobb állapotban láthatta azokat a bizonyos falmaradványokat, amelyekben a zsiliptáblák mozgatására szolgáló vájatokat is felismerni vélte. A maradványokat id. Lóczy Lajos és Cholnoky Jenő is megszemlélte. Mindkettőjüknek mérnöki oklevele is volt, tehát ők ketten műszakilag is bizonyosan meg tudták ítélni, hogy mit láttak. Cholnoky nyomtatásban több ízben is elismerte Kuzsinszky megállapítását, emellett számos alkalommal ugyanígy nyilatkozott tudományos és népszerű előadásain is. Azt tehát, hogy a Galerius-féle zsilip csakis Siófok közelében lehetett, kétségtelennek tartjuk. Ha az idők folyamán újabb, a korábbi megállapításokat cáfoló, vagy módosító leletek, méghozzá bizonyító értékű anyag nem kerül elő, akkor Kuzsinszky véleménye helytállónak tekinthető. Ez a megállapítás azonban egyáltalán nem zárja ki Sági Károly feltevésének helyességét. Helyszíni bejárásaim során terepszintezéssel megállapíthattam, hogy ha egy, a maihoz hasonló, vagy annál valamivel alacsonyabb vízállás mellett volt a Balatonnak természetes lefolyása, az sehol máshol nem lehetett, mint Siófoktól keletre, mert itt van a somogyi partvonal legmélyebb tereppontja. Annál inkább ezt a véleményt tartom ez idő szerint leginkább helytállónak, mivel Krieger Sámuel 1776. évi eredeti felvételének budapesti kéziratos példányán (és csakis ezen a példányon) tussal fel van tüntetve az ősi Fok falu mellett egy mélyedés ezzel a felírással: „Antiquus Effluxus lacus Balatonis " azaz: A Balaton tó régi lefolyása. Ez a mélyedmény ma is megvan, bár erősen feltöltött állapotban, amit a mellette levő magas homokdomb közelsége elégé megmagyaráz. Legmélyebb pontja ma 105,10 m A.

f. körüli. A mélyedés egyenest nekivág azoknak a romoknak, amelyeket Kuzsinszky, Lóczy és Cholnoky a Galerius császár építtetett zsilip maradványainak tekintett... Galerius a III. század végén Brigetio (Oszöny) környékén hadakozott a limesen kívül összesereglett barbárok ellen... Erről a háborúskodásról szólva írja Sextus Aurelius Victor „Históriáé Romanae..." c. müvében a következőket: „Ibi cum obsidione distineretur, militibus eadem qua superiores via attentatis, metu ne desereretur, Italia decessit; pauloque post vulnere pestilenti consumtus est: cum agris (recte:agrum) satis Reipub (licae) commodantem, caesis immanibus siluis, atque emisso in Danubiu lacu Pelsone apud Pannonios fecisset. Cuius gratia provincia uxoris nomine Valeriam appellavit. (Azaz: Galerius Maxentius itt az ostrom miatt időt vesztett, ezért félve, hogy elkésik, katonáival ugyanazon a fent említett úton, visszatért Itáliába. Nem sokkal ezután... amikor már elegendő szántóföldet szerzett a birodalomnak; terjedelmes erdőket irtva ki és lebocsátva a Dunába a Balaton tavát a Pannonoknál, kiknek tartományát felesége nevéről Valériának nevezte el, a járvány őt is elvitte.)"... Bendefytől (1970) tudjuk, hogy a közölteket egy 1629-ben Antwerpenben megjelent szövegből vette át. Az általa S. Aurelius Victortól idézett latin szöveg írásmódbeli