Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

4. füzet - Virág Árpád: A siófoki római kori zsilip hipotézisének története

610 Virág Árpád Építkezése rómaira vall. Mi lehetett? Elzáró zsilipnek egy része, a Balaton vizének levezetésére. CHOLNOKY JENŐ inkább hídfőt sejtett benne. Ha zsilip lett volna, akkor a Balatonnak a mostaninál jóval magasabban álló szintjéről vezethette le a csatorna a vizet. Ezen a lehetőségen kívül más római emlékek a Balaton mainál alacsonyabb vízállása mellett szólnak. Már ROMER FLORIS említi, hogy Fenékpuszta alatt a vízszélen, olyan helyen, amely víz alatt szokott állani, egy kőkoporsót találtak... Hol volt azonban az a csatorna amelyen a római vizimérnökök a Balaton vizét a Duna felé levezették? Semmi esetre sem a mólók között nyíló mai csatorna helyén, hanem minden valószínűség szerint a déli vasútnak, Siófok állomástól Budapest felé eső első őrházánál, 3 km-re a Sió-csatornától, ahol a Balaton vízszéle hirtelen egészen a vasúti töltésig öblösödik. Ettől a helytől délre van a zsidótemető dombja, ahol a Sióbozótot a Balatontól elzáró, régi, pleisztocénkori, a tó színétől 8-9 m magas turzás gátjában keskeny rés nyílik. Ez nyilván mesterséges átvágás, amelyen át a Balatonból a legrövidebb úton folyhatott ki a víz a turzás mögött szélesen elterülő bozótba. A turzáson átvágott köz fenekén csekély belvizet levezető árkok vannak csupán, amelyekből római mérnökök munkájára következtetni nem lehet. Nagy bizonytalanság veszi körül tehát azt az általános hiedelmet, hogy a rómaiak valami nagyobb szabású műszaki alkotással szabályozták a Balaton lefolyását a Dunába és vízmentesítették volna az alsó partot." Az idézetből világosan kitűnik, hogy Lóczy nem foglalt határozottan állást amellett, hogy az épületmaradvány zsilip volt és a bizonytalanságot emelte ki ezzel kapcsolatban. írásában egy szóval sem említette Kuzsinszky „feltáró" tevékenységét. Ez azért lényeges, mert a későbbiekben többen perdöntő bizonyítékként Kuzsinszky (1920) állítólagos múlt századvégi ásatásaira, illetve feltárására, valamint arra hivatkoztak, hogy Kuzsinszky a falmaradványokban a zsiliptáblák mozgatására szolgáló vajatokat is felismerni vélte. Erre tekintettel részletesen idézzük Kuzsinszky (1920) megállapítását és az 1. ábrán bemutatjuk eredeti 1. és 3. ábráját: „Siófok nagyközség északi határában, a siófok-mocsoládi vasútvonal mellett az 1. számú őrháztól, hol a vasút délre kanyarodik, nem egészen száz lépésnyire a pályatest nyugati oldalán, egészen közel hozzá (/. ábra), 1907-ben a vasút építésénél egy falazatmaradványra akadtak. Rómainak kell lenni, mert nem csak az építkezés vall arra, hanem még inkább az, hogy a törmelékben egy elég nagy darab római téglát találtam, a melyet a siófoki plébánosnál hagytam. Ezen római építmény egy része még a föld alatt van, de úgy látom, hogy nem egyes falakról van szó, a melyekböí valamely épületre lehetne következtetni, hanem az egész egyetlen falazattömböt képez. A feltárt résznek sokszögű alaprajza (3. ábra) van s négy oldala egymással különböző szög alatt találkozik. A sínpárral párhuzamosan menő oldala 185 cm hosszú, a hozzácsatlakozó nyugati oldala a következő nagyon tompaszögű sarokig 203 cm. A legnagyobb vastagsága 260 cm. Belül a tömb magva öntött falazat (opus incertum), külső felszínét azonban — mind a négy látható oldalán — a leggondosabb quaderfalazat alkotta, a melyből a két alsó réteg még megvan. A vörösberényi kőből faragott quaderek hossza változik 28-37 cm között, de a rétegek egyformán 16 cm magasak. Külső felületük egészen simára van faragva, az összeillesztésük pedig a leggondosabb, a rések lehető legkeskenyebbek. Ez a gondos munka csak úgy érthető, ha valami közhasznú műről van szó. De hát mi lehet