Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

4. füzet - Virág Árpád: A siófoki római kori zsilip hipotézisének története

608 Virág Árpád lamint még teljesen most, a legújabb szabályozás után sem sikerült, úgy neki sem sikerült. A lecsapolás után a Balaton, illetve a Pelso medenczéjének víztartalma alatta sem igen különbözött a jelenlegitől, az örökké mocsaras déli parton pedig római hadiút sohasem készülhetett. A Sió-csatornának 1811 -ben történt újabb kiásása alkalmával kitűnt, hogy a teljesen beiszaposodott csatorna már az előbbi századok müve. Nem valószínűtlen, hogy Galerius is e helyen, nevezetesen Siófoknál végeztette a tó lecsapolását s levezető folyó gyanánt szintén a mai Sárvizet használta fel." Makay (1913) írásában utalást tett ugyan arra, hogy a déli part vízrendszerének szabályozása megművelhető területek nyerése céljából történt volna, de zsilipépítésről nem tett említést, mivel a kérdéses szövegben nem szerepelnek ilyenek. Cholnoky (1918) a római kori írásos emlékkel kapcsolatban a következőket írta: „...a gazdag római irodalomban alig találunk valami csekély feljegyzést a tóról vagy környékéről. A környék tele van római emlékekkel, azt mondhatnám, hogy szanaszét hevernek római cserepek mindenfelé s nem akadt egyetlen író sem, aki a tó környékéről valami leírást hagyott volna hátra. Egy-egy odavetett megjegyzés, néhány szó rendesen az egész. Pedig a tó környékén sűrűn laktak s magával a tóval is foglalkoztak. Ezért becses SEXTUS AURELIUS VICTOR feljegyzése

2, História Romana czímű müvének XL. fejezetében, ahol azt mondja Galerius császárról hogy: Ibi quum obsidione distineretur militibus eadem, qua superiores, via attentaíis, metu, ne desereretur, Italia decessit; paulloque post vulnere pestilenti consumtus est. Quum agrum satis Reip. commodantem. Caesis immanibus silvis, atque emisso in Danubium lacu Pelsone apud

Pannonios fecisset. Cujus gratia provinciám uxoris nomine Valeriam adpellavit (árnyaltabb fordításban: itt az ostrom idején időt vesztett, ezért félve, nehogy távolmaradása miatt veszteség érje, ugyanazon a fent említett úton, amerre a támadáskor ment, visszatért Itáliába. Kevéssel ezután egészségtelen vidéket teljesen használhatóvá tett, ezzel szántóföldeket szerzett a birodalomnak; igen nagy erdőket irtott ki, lecsapolta a Pelso tavat a Dunába a Pannonok vidékén, akiknek kedvelt tartományát felesége nevéről Valériának nevezte el). Ennyi az egész s belőle még az sem kifogástalan bizonyossággal olvasható ki, hogy a „„lacus Peiso"" csakugyan a Balaton-e? Az irodalomra felesleges kitérnünk, mert a Siócsatorna mai kifolyásának helyétől keletre, a tabi vasút építésekor római zsilip alapfalaira bukkantak. Ezzel a kérdés végleg eldőlt, a rómaiak csakugyan lecsapolták a Balatont, vagy legalább a már meglévő, de elhomokosodott lefolyást kitisztították s valamiféle zsilippel látták el, amelynek czélja többféle lehetett. Az alig kibontott alapfalakból nem lehet határozottan megállapítani a czélját. Némi czölöpmaradványokból hídra következtethetünk, a zsilip pedig talán a tó vízállásának szabályozására, vagy a Sió-völgy védelmére, vagy talán bárkák lecsusztatására és felvonszolására szolgált...A kérdés teljes tisztázása az archaeológus dolga, itt csak felemlítjük a tényt, hogy a rómaiak foglalkoztak a Balaton vízszinének szabályozásával, a fenn közölt idézet szerint föleg apasztásával, mert a tó, ha állandóan nem volt lefolyása, bizonyára nagy területeket tartott sikér vízzel elöntve..." Az biztosra vehető, hogy S. Aurelius Victor feljegyzésében szereplő Pelso tó a Balatonnal azonos és az is, hogy a lecsapolás a Sió völgyében történhetett, beleértve a 2 Sexti Aureliis victoris História Romana. (Ex recensiona Joannis Friderici Gruneri cum Franc. Xav. Schönberger, Viennae, 1806. cz kiadás szerint.)