Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

4. füzet - Virág Árpád: A siófoki római kori zsilip hipotézisének története

A siófoki római kori zsilip hipotézisének története 609 Sárvíz és a Kapós folyásának alsó szakaszait. Cholnoky (1918) aggálya, hogy a „lacus Pelso" valóban a Balaton-e, nyolcvan évvel ezelőtt még indokolt volt. Cholnoky idézett szövegéből egyértelműen az tűnt ki, hogy véleménye szerint a rómaiak az „elhomokosodott lefolyást kitisztították s valamiféle zsilippel látták el", aminek nem lehet határozottan megállapítani a célját, de ugyanezen írásának befejező részében viszont a következőket írta: „A Balaton vízállásának szabályozásával először a rómaiak foglalkoztak, amint azt a bevezetésben már elmondottuk. Ennek a szabályozásnak emléke is maradt, de erről csak az archeológus mondhat véleményt. Itt csak annyit kell megjegyeznünk, hogy az a római szabályozás nem igen állhatott másból, minthogy a Sió-torkot a turzásokon keresztül ismét megnyitották és igyekeztek tisztán tartani. A Siófok mellett látható római építmény valószínűleg csak a megnyitott csatornán keresztül vezetett híd feje." Cholnoky ( 1926) a Balaton történetéről nagyon röviden csak annyit közöl, hogy „A rómaiak aztán Városhídvég és Ozora közt megnyitották a Balaton lefolyását. Átvágták a pleisztocénkori turzást is és tetemesen leapasztották a tó vizét." Cholnoky későbbi írásában (Cholnoky 1938) sem tett említést az állítólagos római zsilipről, amikor a római korral kapcsolatban többek között megállapította: „A Siófokról Kaposvárra vezető vasút építésekor római hídpillér maradványai kerültek elő. Ez összefüggésben lehet azzal a római klasszikus feljegyzéssel, hogy Galerius császár lecsapoltatta a Balatont, t.i, megnyitotta a Siócsatorna útját, mert ott aligha volt lefolyása a tónak, hanem csak éppen olyan „berek" volt, mint a többiek. A lecsapolás egész természetesen nem sikerült, a Sió nyílását a tó mindjárt elhomokolta, turzással elzárta." Az idézetekből kétséget kizáróan megállapítható, hogy Cholnoky mindössze egyszer, 1918-ban írt arról, hogy a tabi vasút építésekor római zsilip alapfalaira bukkantak, de ugyanezen művének egy másik fejezetében már úgy vélekedett, hogy az „valószínűleg csak a megnyitott csatornán keresztül vezetett híd feje" volt, húsz évvel később pedig már határozottan „római hídpillér" maradványainak nevezte azokat. Megállapíthatjuk, hogy Cholnokytól egyetlen olyan müvet sem találtunk, amelyben zsilipnek nevezte volna a maradványokat. Abból hogy a 91. ábraként a maradványokról közölt fényképről a képek jegyzékében 1918-ben azt közölte: „Római hídfő- vagy zsilipmaradvány Siófokon. Szerző fényképe.", egyértelműen megállapítható, hogy látta azokat. Az is biztos, hogy nem ismerhette Kuzsinszky (1920) könyvében leírtakat és ezért nem hivatkozott azokra. Azt viszont, hogy miért nem utalt Kuzsinszky ( 1920) arra, amit a rómainak tartott falazatmaradványokról Cholnoky (1918) közzétett két évvel korábban, nem lehetett kideríteni. Lóczy (1920) a rómaiak Balatonnal kapcsolatos tevékenységéről a következőket írta: „Nevezetes épületmaradványt ástak ki 1907-ben a Siófok—Mocsolád—Kaposvár között épített vasútvonal 1. számú őrháza mellett.