Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
568 Major Pál Véleményem szerint a 3. ábra bal szélén, Pozsony környékén — a szerzők „jól megfigyelhető" jelenségével szemben — a 131 és 120-as jobb parti és a 135 és 129 jelzésű bal parti rétegvonalak közötti talajvíz rétegvonalak egyértelműen a Duna drénező, leszívó hatását mutatják. Teljesen egyértelműnek látszik ez a jelenség, hiszen a bécsi medencéből talaj vízszivárgás csak úgy lehetséges, ha ott a talajvíz beszivárog a Duna medrébe, majd Pozsony alatt kezdődik meg a kiszivárgás a Dunából a talajvízbe, hiszen csak itt válik a Duna medre függő mederré, ami feltétele annak, hogy Dunai kisvizek esetében is a mederből való kiszivárgás állhasson elő. Nem képzelhető el ez a bécsi medencéből történő szivárgás azért sem, mert a dévényi áttörésnél egyrészt északon a Kis-Kárpátok, délen a Schloßberg és a Königswarte közti hegyvonulat olyan domborzati-vízrajzi hatást jelent, ami megszabja, hogy itt a talajvíz rétegvonalaknak közel a Dunával párhuzamosan kell futniuk, így a szivárgási iránynak közel azonosnak kell lenni a domborzat esésirányával és a talajvíznek itt, a hegy és dombvidék felől a Dunába kell szivárogni. A Dunától északra a Morva és a Vydrica vízfolyások is világosan mutatják ezt a tendenciát, hiszen nem valószínű, hogy a bécsi medencéből, az allúviumban szivárgó talajvíz merőlegesen átáramolna a vízfolyások medre alatt. A Duna jobb parti szivárgások pedig Pozsony után fizikai törvényeink szerint nem áramolhatnak a Duna medre alatt, hogy a Csallóközbe juthassanak. (Egyébként sem igazolható hidraulikailag, hogy előállhat itt a Duna folyásirányával párhuzamos talaj vízszivárgás a közvetlen parti sávban). Délen a Kittsee alatt kiszélesedő allúvium szivárgó talajvize viszont nem a bécsi medencéből származik, hanem a Lajta, Lajta-csatorna völgye és a fent említett hegy és dombvonulat talajvizeit szállítja a Duna felé. A domborzat alakulása ugyanis kizárja a bécsi medencéből szivárgással történő származás lehetőségét. - a tanulmány megemlíti, hogy „az 1950-es évek első felében a Duna vízjárása és a hordalékkúp talajvízmozgása közötti kapcsolatra vonatkozóan feltárt ismeretek (VITUKI 1954, 1955) szinte feledésbe merültek, amikor az 1990-es évek elején "... Ez a „feledésbe merülés " úgy is érthető, hogy egy ilyen fontos, a talajvizeket érintő kérdésben a VITUKI 1955 és 1990 között egyszerűen nem törődött az itteni, az ország szempontjából lényeges vízgazdálkodást megalapozó kérdésekkel. Ennek cáfolatára szabad legyen, röviden, a teljesség igénye nélkül felsorolnom azt a 12 kutatási témát, tanulmányt, amely szorosan e tárgykörhöz kapcsolódott és amelynek legfontosabb eredményei majdnem kivétel nélkül az irodalomban is megjelentek. Az árvédelmi gátak nyomásvonalai. VITUKI 1961. A témában a Kisalföldön és más dunai és tiszai területen kiépített speciális kútsorok adatfeldolgozása mutatja a parti sáv talajvízszintjei alakulását, az erre vonatkozó számítási összefüggésekkel és a nyomáshullám-terjedés értékelésével. Öntözés talajviz-kutakból a Kisalföldön. VITUKI 1962. A téma keretében szerkesztettük meg nemcsak a Hanság és a Szigetköz, de az egész Kisalföld területére egy dunai árvízhez, kisvízhez és középvízhez tartozó, talajvíz rétegvonalae térképeket, amelyek eredményei többek között Rónai munkáiban is megjelentek. Felszín alatti vizek áramlási irányának és sebességének meghatározására szolgáló módszerek. VITUKI 1964. A Kisalföldi medence felszín alatti vizei természetes izotóp tartalmának vizsgálata.