Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
3. füzet - Gilyénné, Hofer A.-Nováky B.: Az éghajlati hatásvizsgálatok megalapozása a Zala-vízgyűjtő lefolyásának vizsgálatára
518 Gilyé nné Hofer A.—Nováky В. 2.2. Az éghajlati adatsorok generálásának módszere Az éghajlati hatásvizsgálatokban mind a jelenlegi, mind a jövőben várható éghajlatot generált adatsorokkal jellemezzük. A korábban megfogalmazott feltételeknek eleget tevő generálási eljárásunk lényege, hogy a Monte-Carlo-elven alapuló véletlen szám generátor (Kardos 1973, Domokos—Gilyénné 1982) segítségével előállítjuk a területileg átlagolt évi csapadékösszeg, illetve évi középhőmérséklet adatsorát (és csak ezek adatsorát), majd az évi értékek adatsorát két lépésben lebontjuk - „dekomponáljuk" — előbb hónapokra, majd a havi adatsorokat állomásokra. Ez a dekompozíciós módszer az alakfelismerésben használt „legközelebbi szomszéd módszerének" analogonja. Az egyes mérőhelyek észlelt havi csapadékadatainak kitűnő illeszkedése a kétparaméteres gamma-eloszláshoz lehetővé tenné azt is, hogy havi mérőhelyi csapadékadatokat generáljunk (az eloszlásfüggvény paraméterei és a véletlen számok felhasználásával). Ez esetben — az állomási adatokról az egész vízgyűjtőre való áttérés esetében — a mérőhelyek közötti korrelációk biztosítása meglehetősen munkaigényes, az adatok nagyság szerinti rendezését és egymáshoz illesztését igényelné. Hasonló problémákat vet fel a tározó méretezés megalapozásához szükséges vízhozamokra DyckSchramm (1968) által javasolt regresszió-elméleten alapuló generálási eljárás is. Az eljárás előbb egy kiválasztott mérőhelyre javasolja adott eloszlás szerinti véletlen adatok generálását, majd több mérőhelyre egyenként, lépésről-lépésre bevonva őket, az újabb változót mindig az előzőek „legjobb" lineáris kombinációjával közelíti (a legkisebb négyzetek elve alapján számolva). Az újabb mérőhelyre nyert adatokat — a korrelációt csökkentendő — még randomizálja is. E lépés önkényessége és az eljárás hosszadalmassága miatt nem törekedtünk a regresszió közelítés alkalmazására, amely egyébként néha negatív csapadékokhoz vezet. Az éghajlati adatsorok generálási eljárásának első lépéseként előállítjuk a területi évi csapadékösszegek /H a)/i„ illetve a területi éves átlag léghőmérséklet ($0) idősorait a standard normális eloszlású véletlen számok alapján. Ezt megtehetjük, mivel mind a területi évi csapadékösszeg, mind a területi évi középhőmérséklet normális eloszlást követ. A normális eloszlású területi évi csapadékösszeg generálása a = m + a^j (1) összefüggéssel történt, ahol m és a - az adatsor átlaga és szórása, ^ standard normális eloszlású véletlen szám. Hasonló összefüggéssel történt a területi évi középhőmérséklet idősorának generálása is. A második lépésben a területi évi csapadékösszegek f/ 3^'), illetve a területi évi középhőmérséklet ($0) generált értékeit havi értékekre bontjuk (dekomponáljuk): mindegyik generált évi csapadékösszeghez megkeressük az észlelt (történeti) adatsorban a hozzá legjobban „hasonló", azaz nagyságát tekintve legközelebbi értékeket, majd a generált évi csapadékösszeget ezen észlelt évi csapadékösszeg havi megoszlásának megfelelően osztjuk fel az egyes hónapok között, azaz követjük a = (р(Г"0) А к. / р{а) АЛ p(a) G A. ( 2)
