Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
3. füzet - Csepregi A.-Liebe P.-Varga Gy.: Magyarország vízkészleteinek állapotértékelése
414 " Csepregi A— Liebe P.-Varga Gy. tapasztalt nagyarányú, bár nem eléggé megbízhatóan mért hozamcsökkenése után a 80-as évek második felében stagnálást, majd a 90-es évek elejétől emelkedést mutat ( Liebe 1998). A budapesti termálkarsztnál a 70-es évek közepétől csökkenő vízkivétel ellenére süllyedt a közvetlen környezetben lévő karsztvízszintészlelő kutak szintje. A nagyegyháza-mányi bányavízkivételeknek a 90-es évek elején történő erőteljes csökkentése után a nyomáscsökkenés — amely folytatódása esetén a források elszennyeződését, sőt a termális karsztrendszer tönkremenetelét okozhatta volna—a budapesti termálkarsztrendszerben is megszűnt, s változatlan vízkivétel mellett is kismértékű növekedés figyelhető meg ( Liebe 1998). A hévíztárolók állapotváltozásai hidraulikailag szorosan összefüggenek a rétegvíz, illetve a karsztvíz tárolókban elhelyezkedő hideg vízkészletekkel. A rétegvíztárolókból származó hévíztermelés mintegy 260 ezer m 3 d1, a termálkarsztos tárolókból a kitermelés — a Hévizi-tó hozamával együtt - 80 ezer m 3 d~ 1 -ra tehető, amelynek pontos mértékére vonatkozó felmérés folyamatban van. A hévizkutak kifolyóvíz hőmérséklet és hasznosítás szerinti megoszlását Liebe (1998) részletesen elemezte. Az állandó nyomáscsökkenés miatt a korábban nagyrészt pozitív, szabadkifolyással működő hévizkutak egy része ma már negatívvá vált, s az újonnan létesített kutak nagyrésze ma már negatív nyomásállapotú hévíztárolót csapol meg. 5. A felszíni és felszín alatti vízkészletek alakulásának átfogó jellemzése A hidrometeorológiai viszonyok értékelése során megállapíthattuk, hogy a csapadék a 80-as évtized átlagában mintegy 10%-kal csökkent az előző három évtized átlagához képest. A tényleges „területipárolgás" (evapotranszspiráció) és a csapadék különbsége a 80-as évtizedben, országos átlagban, közel zérusra csökkent. A karsztos- és hegyvidéki területeken a beszivárgás csökkenése nem volt nagymértékű. Az ország középső részein, főként a síkvidéki területeken a felszíni lefolyás minimálisra csökkent, s a beszivárgásnál nagyobb párolgást a talajvízkészlet fogyása is mutatja. Ez utóbbi a 80-as években és a 90-es évek első felében 20 mm a1 körüli volt, ami 2 km 3 a _ 1-nek, folyamatos vízsugárban kifejezve 63 m 3 s~'-nak felel meg. A karsztvíztárolókban a vízszintsüllyedés mértéke a 80-as években sokszorosa volt ugyan a talajvízszint süllyedésnek, de a lényegesen kisebb területi kiterjedés és kisebb tárolási tényező miatt a leürülő vízmennyiség elhanyagolható volt az országos mérlegben, a 90-es évek elejétől pedig visszatöltődés figyelhető meg. Az ország területéről kilépő vízmennyiségnek a csapadék és a területi párolgás különbségén kívül a felszín alatti vízkészlet változás nagyságával nagyobbnak kellett lennie, mint a belépő vízmennyiség. A 80-as években a csapadék és a területi párolgás különbsége az OMSZ szerint 0,8 km 3, a ki- és belépő vízmennyiség a leürülést is figyelembe véve tehát 2,8 km 3 értékűnek volt várható, a mérések azonban - a vízhozammérések hibalehetőségeit is figyelembe véve — nagyságrenddel kisebb értéket mutattak. A csapadék és tényleges „területi párolgás" különbsége 1995-ben kereken 6 km 3 volt, a hasonló mértékű tárolt-készlet leürülést figyelembe véve a ki- és belépő felszíni
