Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények. LXXX. évfolyam 1998. évi 2. füzet KÖNYVISMERTETÉS DR. ÖLLÖS GÉZA: VÍZTISZTÍTÁS-ÜZEMELÉS Megjelent az Országos Vízügyi Főigazgatóság támogatásával, az Egri Nyomda Kft. kiadásában 1997-ben, dr. Varga Miklós előszavával. B/5 formátum, 966 oldal, 421 ábra és 97 táblázat. A víztisztítással kapcsolatos problémák a nyersvizek minőségének romlásával mindenkor szoros kapcsolatban voltak. Napjainkban eljutottunk oda, hogy felismerjük, a világon a környezetvédelem és a vízellátás összhangjának megteremtése egyre sürgetőbbé válik. Az analitika fejlődése révén rájövünk arra is, hogy a víztisztításnak is megvannak a korlátai. Tulajdonképpen minden víztisztító rendszer bizonyos mértékig szelektív tulajdonságokkal rendelkezik. Az analitikai ismeretek bővülésével az is nyilvánvaló, hogy az ivóvízellátás közegészségügyi vonatkozású problémái is egyre inkább konkrétabbá válnak, a felismerés köre bővül, a kockázat szintjének megállapítása azonban jelenleg még sok esetben elég bizonytalan. A víztisztítás igénye - elméleti szempontból - szinte az antropogén környezetszennyezés kezdetétől jelcnlkczett. A vízellátó szakemberek számára hosszú időn keresztül úgy tünt, hogy a környezetszennyezést követő természetes öntisztulási folyamatok tökéletlenségeit víztisztítással ki lehet küszöbölni. A víztisztítás az öntisztulás helyettesítésére többé-kevésbé alkalmasnak is bizonyult; a kezdeti kisebb mértékű környezetszennyeződést okozó szennyezöanyagokat egyszerű víztisztító rendszerekkel (fertőtlenítés, lassú- és gyorsszürés) el lehetett távolítani. Az ipari és a mezőgazdasági szennyezőanyagok jelenlétének fokozódása a nyersvízben már összetettebb tisztítás-technológiákat igényelt, a meglévő tisztítórendszerekben a technológia fejlesztése elkerülhetetlenné vált. A fejlesztés során megjelentek az aktív szén és az oxidáció-fertőtlenítő kombinációk, amelyek mára mikroszennyező-anyagok eltávolítására is alkalmasak voltak. A fejlődés jelenlegi szakaszában az intenzív kutatások már a membrán eljárások gazdaságos alkalmazásának megteremtésére irányulnak. Az ilyenirányú törekvések két okkal magyarázhatók: bármilyen tisztítástechnológiai rendszer szelektív tisztítást biztosít; az analitikai lehetőségek korlátai miatt olyan, nagyon kis mennyiségű szennyezőanyagok és oxidációs-termékek maradnak az ivóvízben, amelyek nem identifikáltak. Ezek egy része bizonyára toxikus hatású. A hatások mértéke, megnyilvánulási formái, a velük kapcsolatos egészségügyi kockázat a kutatások mai szintjén általában nem tisztázott. A könyv a korszerű víztisztítás-üzemeltetési ismereteket a nemzetközi és a hazai kutatási eredmények alapján foglalja össze. Elméleti és gyakorlati szemlélete a tervező és üzemeltető szakemberek munkáját egyaránt segíti. De hiányt pótló az oktatási intézmények tananyagainak korszerűsítéséhez, ill. megteremtéséhez is. A könyv létrehozása a szerző több évtizedes oktatói munkásságának, a hazai és külföldi szakemberekkel való aktív kapcsolatának is köszönhető. A tudományterület rohamos fejlődése folytán az ismeretek jó része 5-10 év alatt részben elévül, kiegészítésre szorul. A fejlődési tendenciák nyomon követéséhez a ha-