Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

386 Könyvismertetés zai kutatások, üzemeltetési adatok rendszerint nem nyújtanak kielégítő lehetőségeket, ezért a nemzetközi szakirodalom szemmel tartása, újabb és újabb eredményeinek hazai hasznosítása felértékelődik. Az egyes fejezetek végén viszonylag nagyszámú szakirodalom található, elsősorban azzal a céllal, hogy különösen a fiatal, kezdő szakemberek a jelenlegi kutatási-, üzemeltetési szintet tükröző publikációkat illetően tájékozódhassanak. A könyv elsősorban az üzemeltetési szemléletet igyekszik fejleszteni. Az a célkitűzés azonban csak megfelelő szintű elméleti alapok birtokában érhető el. Erre a tényre az egyes fejezetekben szereplő elméleti ismeretek nyomatékosan hívják fel a figyelmet. A víztisztítás interdiszciplináris jellegéből kifolyólag a szerző a hagyományos vízépítő mérnöki ismeretek mellett —növekvő súlyuknak megfelelően — a kémiai, biológiai és egészségügyi ismeretek, ill. szemlélet további megalapozására és alkalmazására ösztönöz. A könyvből lépten-nyomon kiérződik, hogy az érintett tudományterületek szakembereinek együttműködését továbbra is - de most már az ismeretek magasabb szintjén — segíteni kell. A könyv ezt a célt is messzemenően igyekszik segíteni. A könyv tartalmazza a víztisztítás valamennyi fontosabb műveletének folyamatmechanizmusait, a tervezéshez és üzemeltetéshez nélkülözhetetlen, alapvető, új kutatási ismereteket. Hangsúlyt helyez annak érzékeltetésére, hogy a meglévő technológiai ismeretek mely esetekben tekintendők túlhaladottaknak, mikor szükséges azok szükségszerű továbbfejlesztése. Az ivóvízellátás víztisztításon túlmenő, „másodlagos" problémája a vízminőség változása, romlása a vízelosztó rendszerben. Ezt elsősorban az elosztórendszer szempontjából elégtelen mértékű víztisztítás okozza. Az ivóvízellátó rendszer modellezésének megteremtése ma már egyre inkább követelménnyé válik. A rendszer a vízellátással közvetlen kapcsolatban lévő vízgyűjtő területi, a víztisztítási, és a vízelosztó alrendszert foglalja magában. A szerző ráirányítja a figyelmet arra, hogy a hidraulikai modellt és annak vízminőségi moduljait ötvözni kell. Ily módon a hidraulikai és vízminőségi adatok egymással való kapcsolatát, ill. függőségét ismerve, a vízellátó rendszer tudományos alapokkal rendelkező tervezésének és üzemeltetésének birtokában a rendszer üzeme optimalizálható. A modellezés a vízmintavételi helyek kiválasztására, a mértékadó paraméterek megválasztására, a transzport- és transzformálódás folyamataira, az automatizálásra egyaránt ki kell, hogy terjedjen. A jelenlegi nemzetközi és hazai fejlődést érzékelve várható, hogy az ilyen irányú modellezés a következő évtizedben egyre magasabb szintűvé válik. A folyamatmechanizmusok, ill. a hozzájuk tartozó paraméterkapcsolatok részletes, de korántsem kielégítő feltárása napjainkban ugyan a modellezést átmenetileg nehezebbé teszi, de a mértékadó paraméterek szelektív kiválasztása, a folyamatok bizonyos fokú egyszerűsítése, a modellezés fejlesztését kedvezően fogja katalizálni. A vízmüvek üzemeltetése hosszabb távon, hatékony modellezés nélkül elképzelhetetlen. A könyv a víztisztítást és a vízelosztást illetően ezeket a szemléleteket igyekszik képviselni. A fejezetekből lépten-nyomon kiérzödik. hogy a folyamatok magasabb színtű feltárása csak laboratóriumi, félüzemi, üzemi kutatások, üzemeltetői-kutatási szemlélet megteremtésével lehetséges. Fel kell ismerni, hogy a folyamatok csak megfelelő kutatások és kutatási szintek birtokában ismerhetők fel, fejleszthetők tovább, ill. modellezhetők; számos esetben az alapkutatások sem nélkülözhetők.