Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
1. füzet - Szlávik Lajos: Árvizek szükségtározása
36 Szlávik Lajos — a már bekövetkezett árvízkatasztrófa további következményeinek mérséklésére СMályvád 1980, Mérges 1980, 1995). A hazai gyakorlatban bekövetkezett esetek részletes vizsgálata alapján megállapítást nyert, hogy az árvízi szükségtározóknál a méretezés szempontjából, a tetözések csökkentése érdekében történő tározás tekinthető mértékadónak, amikor is a folyón levonuló árhullám tetőző vízszintje az árvízvédelmi rendszer müveinek kiépítettségét, védőképességét meghaladja és a tározást a tetözések csökkentése, árvízkatasztrófa elhárítása érdekében kell végrehajtani. A másik három esetre az árvízi szükségtározók önálló tervezése nem indokolt, viszont a bizonyos árvíztömeg visszatartására méretezett és kiépült szükségtározók hatékony védelmi eszközként szolgálhatnak a jeges árvizek és a veszélyes töltésállapot esetén fenyegető kritikus helyzetben, illetve a hatásuk alatt álló folyószakaszon bekövetkezett töltésszakadás további hatásának mérséklésére is. Erre tekintettel a szükségtározók helyének kiválasztásánál és kialakítási szempontjainak kidolgozásánál az igénybevétel e sajátos eseteit is figyelembe kell venni (Szlávik 1980, 1982/a, 1983/b, 1987, 1997). A tervezés és főként az üzemelés során különbségek adódnak az egyedülálló tározó és a sorosan, vagy párhuzamosan kapcsolt együttműködő tározórendszer esetén. Együttműködő tározórendszeméi — általános esetben — az árvíztározás szempontjából két eltérő hidrológiai helyzet különböztethető meg: — tározást igénylő „magányos", rendkívül magas árhullám esetén — az egy-egy tározóhoz tartozó folyószakaszon - csak a vizsgált tározó igénybevételére számíthatunk СKörösök 1974, 1981, 1995); — több folyón kialakuló kritikus árvízi helyzet esetén általában az egész vízrendszerben valamennyi tározó igénybevételére sor kerülhet (Körösök 1970, 1980). A hazai szükségtározási tapasztalatok elemzése alapján az is megállapítható volt, hogy a folyók összefolyásánál (a deltáknál) lévő szükségtározókat egyrészt a „magányos" árhullámokra célszerű méretezni, másrészt a két mellékfolyó közül arra, amely az adott szint felett nagyobb víztömeget szállít (figyelembe véve ugyanakkor a másik mellékfolyó árapasztásából származó vízmennyiség-többletet is). Párhuzamosan, vagy sorosan kapcsolt több tározó az utóbbi hidrológiai helyzetben is kedvező árapasztást biztosít. 3.2. A tározást igénylő vízmennyiség A tározást igénylő vízmennyiséget (W) négy térfogatrész összege adja (Szlávik 1980, 1983/b, 1987): W= fV, + fV 2+fV 3+fV 4, (m 3) ahol W\ - a megcsapolásra kerülő mellékfolyó megfelelő árapasztása érdekében kivezetendő vízmennyiség, m 3; Wj — a másik mellékfolyó árapasztásából származó vízmennyiség-többlet, m 3; Wi — az ún. „megnyitási korrekció", m 3; W<\ — a szükségtározó megnyitott állapotában levonuló újabb árhullám tározási igénye, m 3.
