Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
A vízgazdálkodás intézményrendszerének sajátosságai az Európai Unió egyes országaiban 355 A vízgazdálkodás a legnehezebben a mezőgazdasági szennyező anyagoknak a vizekbe való bevezetését tudja megakadályozni. Ha európai síkon létrejönne egy együttműködési program és ha a gazdálkodó pénzügyi támogatást kapna arra, hogy a műtrágyák felhasználását csökkentse, akkor jobb eredményeket lehetne elérni. Ezt nehéz megvalósítani, mert ehhez vissza kellene fejleszteni az utolsó 50 évben bevezetett modern mezőgazdaságot. Az utóbbi idők árvízkatasztrófáiért a növényzet eltávolítását is felelőssé teszik, bár ez tudományosan még nem kellően alátámasztott. A gazdálkodókat támogatni kellene abban, hogy ápolják a vízi élőhelyeket. 2. Hollandia 2.1. A vízgazdálkodás intézményrendszerének általános jellemzése A holland vízgazdálkodás az elmúlt évtizedben stratégiai szinten jelentős előrelépést ért el, azonban mégis sok olyan vízgazdálkodási probléma van, amely nem kapta meg a megérdemelt figyelmet (Perdok 1997). Ez három okra vezethető vissza: érdekkonfliktusokra, a műszaki ismeretek hiányosságaira és a közigazgatás nem megfelelő szervezésére. Az erős finanszírozási függőség miatt a területi vízügyi szövetségekben a mezőgazdaság érdekei dominálnak. Ez ahhoz vezet, hogy sok környezeti probléma, mint az eutrofizálódás, a peszticidek által okozott szennyezések és az alacsony talajvízállás, amelyeket a mezőgazdaság okoz, a közigazgatási szervezetek szokásos döntéshozatali folyamatainak segítségével nehezen oldható meg. Emellett a természet- és környezetvédelem érdekei a vízügyi szövetségek tanácsaiban közvetlenül nem jelennek meg. Az alapkérdések, mint a hidrológiai, kémiai, fizikai és toxikus hatások és a káros anyagok terjedésének elméletileg alátámasztott módszerei, a mai napig nem állnak rendelkezésre megfelelő mértékben. Hiányoznak az alapvető elméletek és módszerek a szociális és gazdasági tényezők befolyásáról. E téren széleskörű kutatómunka szükséges, de ennek célja először nem a vizek integrált gazdálkodása, hanem a fenntartható fejlődés alapjaként a vízi élőhelyek helyreállítása. Habár a holland kutatások jelentős tudásnövekedést eredményeztek, még mindig hiányzik egy tiszta kép a célok, az előfeltételek és az intézkedések kapcsolatáról. Mialatt a holland integrált vízgazdálkodás túlnyomórészt az ökológiai tényezőkre koncentrált, addig a Rajna és a Maas utóbbi árvizei és kiöntései a Föld felmelegedésének lehetséges jeleiként azt mutatták, hogy a vízgazdálkodás mennyiségi tényezői újra előtérbe kerülnek. Az eddigi kutatások a közigazgatás-tudományban azt mutatják, hogy az integrált vízgazdálkodás koncepciója további szélesítést igényel. Mivel a szervezés és együttműködés a kevéssé integrált holland közigazgatási szerkezet sarokpontja, a javítási szándékhoz a következő négy szempontot kell a jövőben különös figyelemmel kísérni: - A vízgazdálkodás igazgatási szervezete nem egységes, jogilag szétforgácsolt; a
