Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
A vízgazdálkodás intézményrendszerének sajátosságai az Európai Unió egyes országaiban 353 kialakuló jogi vita, mivel a vizek minden fajtája állami felügyelet alatt áll, és függetlenül a jogi helyzettől, az általános jólét érdekében kezelik a vizeket. Új kérdések is felvetődnek azonban. Ilyen például az, hogy a vízhasználatok szabályozását az államnak kell megoldania, vagy a felhasználók közötti tárgyalások alapján kell történnie. Ez utóbbi esetben a szerződéseken alapuló tevékenységek finanszírozása a vízgyűjtő ügynökségeken ( Agences de l'eau) keresztül biztosítható. Kérdés az is, hogy a vízgazdálkodás felülröl-lefelé, vagy alulról-felfelé történő közelítésre épüljön. Kísérletek kezdődtek az egyezkedéses tárgyalások és egyéb szociális technikák segítségével a vízgazdálkodási változatoknak a különböző társadalmi érdekcsoportok által végzett közös értékelésére, de ezek eredményeinek jelentősége egyenlőre igen csekély. A vízgazdálkodással foglalkozó mérnökök a szociális tudományok és gazdasági ügyek terén nem elég képzettek. Ennek következtében nehezen kezelik a közös vízhasználatokkal kapcsolatban felmerülő konfliktusok feloldása érdekében a társadalom bevonását és a tárgyalási folyamatoknak a szervezését és lebonyolítását. Ezért a felmerülő vízgazdálkodási problémák megoldására inkább műszaki módszereket ajánlanak. A kommunális vízellátás és szennyvíz-elhelyezés Franciaországban hosszú ideig a hagyományos vízépítés elveire és módszereire épült. Újabban vannak olyan irányzatok, amelyek a mérnöki módszereket harmonizálják az ökológiai követelményekkel. A privatizálással kapcsolatos viták mellett ez a másik kérdés, ami a vízfelhasználók, illetve az általuk kiválasztott képviselők, valamint a vízmérnökök közötti kapcsolatban a legtöbbször felmerül. A szennyvízcsatornázás és a szennyvízkezelés fejlesztésében elért sikerek miatt — amelyek mindenekelőtt a vízgyűjtő ügynökségek tevékenységének az eredményei - a vízépítő mérnökök, illetve a vízhasználók és képviselőik sem figyeltek fel időben arra, hogy a vízgazdálkodási problémák természete is megváltozott. A különböző innovatív kezdeményezések, amelyeket a vízgyűjtő ügynökségek és a Mezőgazdasági Minisztérium kutatási és fejlesztési szolgálata támasztották alá, tovább bővítették a műszaki lehetőségeket. Ebből kiindulva egy 1992-es törvény a polgármestereknek lehetőséget adott közhasznú vállalkozások létrehozására helyi jelentőségű vízgazdálkodási létesítmények - mint például kis szennyvíztisztító telepek — megvalósítása és üzemeltetése céljából. Ez a finanszírozási mechanizmus a vízgyűjtő ügynökségek által megszabott díjak változását, távlatokban pedig a területrendezés és területhasználat erősebb ellenőrzését feltételezi. Franciaország nagy politikai súlyú minisztériumai a környezeti témák fontosságát viszonylag kis mértékben ismerték fel, és ez a vízgazdálkodás szereplőit arra kényszerítette, hogy az erre a célra fordítandó költségvetés növelése érdekében a társadalmi egészséggondozás érveit helyezzék előtérbe. Ezen a módon persze a környezeti problémák új szemléletének érvényesülését hátráltatták a vízgazdálkodásban. Azért, hogy egy stratégiai és átfogó környezettervezés megvalósulhasson, a helyi szintű teljesítőképesség javulására lenne szükség Franciaországban. Ez a gyakorlatban a települések szuverenitásának helyreállítását igényelné. A francia vízgazdálkodás szereplői alábecsülik az utóbbi negyven évben általuk felépített vízgazdálkodási rendszert, és nem veszik észre, hogy ennek hiányosságai a
