Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Kelemen László: A magyar ipar és vízgazdálkodása fejlődésének történeti áttekintése

A magyar ipar és vízgazdálkodása fejlődésének történeti áttekintése 329 - a felszámolt ipari létesítményekben az üzemi vízgazdálkodás létesítményei is karbantartás hiánya miatt természetesen tönkrementek; - számos termelő üzemnél szükség lenne a vízellátó, szennyvíz-elvezetö rendszer átfogó rekonstrukciójára; - a korábbi üzemi vízgazdálkodást irányító hidrotechnológusok munkaköre megszűnt, a feladatokat energetikusokra, környezetvédelmi felelősökre, munkavédelmisekre bízták; - a vállalatok egy részénél - akár megindult a privatizáció, akár nem - a termelő beruházásokhoz kapcsolódó vízgazdálkodási beruházásokat felvállalják; - az új technológiáknál jelentkező víz-, ill. szennyvíztisztítási igényeket a meglévő berendezések jobb hatásfokú kihasználásával biztosítják; - a nemzetközi előírásoknak megfelelően egyre több új, környezetet nem szennyező anyagot építenek be a termékekbe (pl. freonmentes poliuretánhab), amely a montreáli megállapodásnak megfelelően kiváltja az ózonréteget károsító freont; - fokozottabb mértékben jelentkezik az új gyártmányok fejlesztésénél a beépített anyagok újrahasznosítása. A környezetvédelmi kérdéseket, ill. károkat késleltetett, időzített aknaként kezelte a régi, s kezeli az új tulajdonos is. A már meglévő környezeti károk felszámolására mind műszakilag, mind pénzügyileg megoldást kell találni. Általában az ilyen károk felszámolására fordítandó összeget - csökkentő tényezőként - az eladó figyelembe veszi az ár megállapításánál, míg a vevő kötelezettséget vállal a már meglévő-a korábbi tulajdonos által előidézett - környezeti károk felszámolására. A már meglévő környezeti károk felszámolása természetcsen csak az első lépést jelenti. Ha az új tulajdonos nem változtat a szennyező technológián, akkor a továbbiakban is jelentős környezetvédelmi költségeket és nehézségeket fog okozni. Célszerű — gyakran elkerülhetetlen - az új környezetkímélő, hulladékszegény, vagy hulladékmentes technológiák bevezetése. Az ipari vízgazdálkodást meghatározó tényezők: - a termeléstechnológia vízzel szemben támasztott mennyiségi és minőségi követelményei, - a rendelkezésre álló vízkészletek mennyisége és minősége, - a technológiából kilépő vízszennyező anyagok mennyisége és minősége, - a korszerű üzemi vízgazdálkodási rendszer költségei, - a központi szabályozók és ösztönzők hatékonysága melyek gyorsan változnak. A ható tényezők szerepe mindenki előtt jól ismert. Az ipari üzemi vízgazdálkodást szabályozó rendelkezést 7 évvel ezelőtt hatályon kívül helyezték. Helyette semmilyen szabályozás nem született. A környezetvédelemben ugyanis az a hiedelem, hogy ez a probléma az üzemből kilépő szennyvizek ellenőrzésével megoldott. Ennek cáfolatát szeretném bemutatni a 2. ábrán. Az egyszerű sematikus ábrán látható, hogy az üzemi vízgazdálkodás és környezetvédelem szervesen összefüggő egységet alkotó rendszer. A gyártás technológiákba belépő nyers-, félkész-, sőt a késztermék, a segédanyagok és különböző formájú energiák mind potenciális környezet szennyezők, mert ezek kisebb, vagy nagyobb hányada az üzemekből környezetszennyezésként távozik.